Ma reggel (tegnap, de este nem működött a Pannon Net) azt találtuk ki, hogy átugrunk a közeli Erdélybe (Románia). Egyrészt még egyikünk sem járt ott, másrészt kíváncsiak voltunk tényleg olyan szép-e, mint mondják.Óriási bátorságról (vagy hülyeségről) tanubizonyságot téve, a nálam lévő kütyük közül CSAK a Nokiát, és az Ovi Maps térképét vittem magammal… Azért ezt most már meggondolnám…

Minden jól indult, a keresés mezőbe beírtam hogy Nagyvárad, és néhány másodpercen belül megvolt a találat, és az út hossza. Nagyjából 70 km, így elindultunk. A kütyü Méhkeréken át tervezte meg a kirándulásunkat, majd Szalontán át Nagyváradra. A magyar részt gyorsan letudtuk, és a határon is pikk-pakk átjutottunk. Ezután következett az elmúlt évek talán leghosszabb útja… Bár nagyon szélesek, de minősíthetetlenül rosszak az utak. Szegény Suzi minden odafigyelésem ellenére 2x esett bele akkora lyukba hogy azt hittem ki sem jövünk belőle. Az út mellett nagy a szegénység, de egy-egy felújított épület azért akad. Így összegezve azt mondanám, ezek főleg a templomok.

Lássuk a Navteq térképét, hogyan segítette az utazásunkat. Odafelé menet gyakorlatilag hibátlanul teljesített, néhány hiányzó körforgalomtól és frissen épült üzletközponttól eltekintve. A sebességhatárokat ugyan jelzi a program, de csak nagyon ritkán, és ott is rosszul. Inkább a táblákat nézzétek. A határ után egy nagy tábla jelzi, hogy hol-mennyivel mehetsz…

A nagyváradi közlekedés egy komoly rémálom. Az amúgy is más rendszerű lámpák, és a gyakorlatlan utazó számára tökéletesen átláthatatlan utak szövevénye nem csak a programot, de minket is erősen próbára tett. Szándékosan nem tettem telefonkártyát a készülékbe, nehogy beledőljek a roaming vermébe ( az adatforgalom díja 100 kilobájtonként 60 forint lett volna). Az Ovi Maps szinte semmilyen nevezetességet nem ismer Nagyszalontán és környékén (legalábbis offline módban), így ne ez alapján akarjatok “világot látni”. Sokáig bóklásztunk, néztük az épületeket, villamosokat, autókat…

Minden tiszta kosz, sár és elhasználtság. Mintha víz nem is lenne arra, sarasak az utak, az autók, a villamosok, egyszóval szinte minden. Nem ezt vártuk… Így rövid tanakodás után az autó orrát irányba állítotuk, és elindultrunk volna haza… Volna. De nem ezt tettük, hanem elindultunk körbe-körbe a városban. A Nolkia térképe nem volt a helyzet magaslatán. Mikor végre sikerült kitalálni a megfelelő útra, sokat gondolkoztam, mi is lehetett a baj… Azután rájöttem…

Az egész város olyan, mintha gyerekek húzkodtak volna teljesen esetleges vonalat, melyek köré késöbb házak, és utcák épültek. Ott, ahol a térkép jelzi, hogy egyenesen kell menni, ott majdnem párhuzamosan két-három út is fut. Melyik az egyenesen? Tökéletesen átláthatatlan a külföldi szemlélődő számára…

Amúgy a térkép talán egyszer vagy kétszer nem tudta csak hogy hol vagyunk, de az utcaképek hiányosak. A kijelzőn látható egyenes út egyértelmű (lenne), hogyha az életben nem lenne sokszor párhuzamosan még két vagy három út is…

Talán egy órát jártunk, körbe-körbe, míg sikerült a megfelelő “egyenes” utcát eltalálni (A fordulási szabályok is hiányosak. Itt például középen villamos sin, mellette beton szegély. Nem úgy mint nálunk… Így a balrafordulás még a bátrak számára is megoldhatatlan feladat), innen már hamar hazaértünk, leszámítva, hogy a 5. óra tájékán lemerült a Nokia, de akkor mát irányban voltunk Szalonta felé…

Még hét kilométer a határ…
Összegzés:
Gyuláról-Nagyváradig kisebb hibáktól eltekintve jól muzsikált a térkép. Nagyváradon inkább kérdezni kellett volna, de ez nem CSAK a Navteq hibája. Végül a “helyes utat” megtalálva, ismét jól navigált. Azt mondanám, vagy vigyetek egy használható térképrt is, vagy mégegy navit, amivel a városokban is elboldogultok…