Folytassuk a tapaszatalatok összegzését. Navigálás közben az tűnt fel leginkább, hogy a készülék lassan reagál az útvonaltól való eltérésre. Lassan tervez újra, például a Váci úton kifelé 50-nel (pláne 70-nel) haladva simán kimarad egy-egy mellékutca, mire az új útvonallal elkészül a TomTom.

Az is zavart, hogy a körforgalmakban haladva nagyon darabosan, késlekedve mozgott a térkép. Sokszor már visszavonhatatlanul benne voltam egy-egy kijáratban, mire a térkép „utolért” engem – az iGO-n mindig pontosan látom a körforgalomban a helyzetemet, be tudom azonosítani, hogy melyik kijáratnál kell kihajtanom.

A teszt során konzultáltam erről Gyurcival, aki azt javasolta, hogy próbáljam meg kikapcsolni a Bluetooth-t (ezt megtettem), és vegyek le a POI-kból, mert ő nagyon sokat rátelepített a készülékre. A Bluetooth kikapcsolása nem hozott látványos javulást, a POI-kkal kapcsolatos tanácsot már nem volt időm megfogadni, kipróbálni.

Összességében az volt a benyomásom, hogy a térkép az iGO-hoz képest darabosan döcögve mozog.

Furcsa jelenség volt még, hogy városban járva-kelve a térképről az utak, ikonok egy-egy pillanatra gyakran eltűntek, majd visszajöttek. Ennek sem tudom, mi lehetett az oka, mintha valamit frissítene a képernyőn, de nem tudom, mit.

A hangos navigáció

Már előre sokat elárult, hogy a GO930 az iGO-ból ismert Andrea hangján szólalt meg, amikor átvettem. Az utasítások szabatosak, hibátlanok voltak, de furdalt a kíváncsiság, hogy milyen lehet Marikával, a TomTom saját Mitfahrerinjével (navigátorhölgyével) autókázni. Bekapcsoltam, és akkor kezdődött a mulatság. A gyerekek a hátsó ülésen könnyesre nevették magukat az efféle utasításokon:

„Után háromszáz méterrel jobb oldali kanyar következik.”

Nem részletezem, Marika tragikomikus egyéniség. Sajnos a hangos navigáció amúgy is viccelt néha, a nyílegyenes Bem rakparton, de máshol is időnként elunta magát, és csak hogy ébren tartsa a sofőrt, bemondta, hogy „Fordulj jobbra!” vagy éppen balra, ahogy eszébe jutott.

Érdekes volt, hogy Budapestről az M1/M7 közös szakaszán kifelé hajtva, az alábbi üzenettel adta tudtomra, hogy most az M7-est kell követni, ha a Balaton felé igyekszem (nem csak Marika, Andrea is):

„Hajts le az autópályáról!”

Hazafelé pedig ugyanitt arra bátorított, hogy

„Hajts fel az autópályára!”

A TMC

Nekem a TMC újdonságot jelentett, és használtam is. Valóban jópofa érzés tudni, hogy a várható közlekedési fennforgásokról előre értesülhetek. A TomTom szoftvere nagyon kulturáltan és minden igényt kielégítően támogatja a rendszert, amely elvben, tőlünk nyugatabbra biztosan nagyon jól is működik. Nálunk – úgy látom – az inputtal van a gond: amíg a TomTom hiányos, pontatlan, elavult, irreleváns információkat (is) kap, addig a TMC csak gyenge hatásfokkal tud dolgozni.

A kb. háromhetes tesztidőszak alatt többször is át kellett kelnem a városon különböző időpontokban, megtapasztaltam, hogyan működik a rendszer. A kijelző jobb szélén vékony sáv jelképezi az útvonalunkat, ezen jelzi kis táblával, ha valamilyen TMC-eseményre kell számítani. Kiírja a hátralévő távolságot és a késedelem várható időtartamát is, majd (beállítástól függően) automatikusan vagy jóváhagyásunk után módosítja az útvonalat. A felső zöld pont azt jelzi, hogy a TMC-infók letöltése rendben megtörtént.

A térképen is jelzi az eseményt apró ikonokkal (útépítő munkás, terelést jelző tábla, torlódó autók). Külön kedvenceim a dugó irányában libasorban lassan araszoló, háromszögletű nyilacskák. Az alábbi képen éppen a Soroksári úton van dugó a szembejövő irányban.

Sajnos azonban a helyzet csak elvben ilyen rózsás. Sokszor előfordult, hogy a jelzett dugónak, útfelbontásnak híre-hamva sem volt, vagy éppen az ellenkező irányban volt dugó, mint ahogy a TMC jelezte.

„Kedvencem” azonban a Szent Gellért-rakpart esete volt. Itt a 4-es metró építése miatt jó ideje teljes a lezárás, egyik irányból sem lehet behajtani. Egyik reggel Észak-Budáról a Haller utcába kellett mennem, és jó ideje bekapcsolt TMC-vel haladtam dél felé. Ennek ellenére mi történt? A TomTom nyílegyenesen áttervezett a Szent Gellért-rakparton… A Budafoki út felé letérve kikerültem ezt a szakaszt. Hazaérve mindkét irányból kézzel lezártam a térképen a Szent Gellért-rakpartot, gondoltam, ezzel a probléma megoldva.

Másnap reggel ugyanezt az utat kellett megtennem, és ugye kitaláljátok – a Tomi megint áttervezett a Szent Gellért-rakparton. Visszafelé készítettem az alábbi képernyőmentéseket. Ezen itt látszik, hogy a Műegyetemi rakpartról észak felé haladva megint átvinne a Szent Gellért-rakparton. Érdekes módon itt nem látszik a TMC-n, hogy lezárás lenne, de az én kézzel beállított lezárásomat jelzi a térkép (azt hiszem, ezt jelzik a rózsaszín vonalak).

Pár perccel később a Budafoki út felől a lezárt szakasz felső végéhez értem (Gellért tér), és azt láttam, hogy a TMC szerint a Szent Gellért-rakpart le van zárva, és ott az én kétirányú lezárásomat jelző rózsaszín vonalpár is. De akkor vajon miért akart keresztülvinni kétszer is, oda és vissza is ezen a szakaszon?

A TÉRKÉP

Most jön a fekete leves. Tudom, tudom: MapShare, utcák kézi lezárása, interaktív térképjavítás, satöbbi satöbbi… de ez kevés, ha a térkép (vagy a tervező algoritmus) nem jó.

Az alábbiakban mutatok pár példát. Egyetlen délelőtt, a Haller utcából hazafelé tartva gyűjtöttem össze őket, tehát nem egy eldugott albán faluban, hanem Budapest „legbelvárosában”, olyan utakon, amiken naponta ezrek közlekednek. Köztük nyilván sokan használnak TomTom navit, és azt gondolnám, hogy ha akarták volna, már bejelenthették volna a térképjavítást, vagy ha bejelentették, annak már tükröződnie kellene a térképen.

Olyan hibák ezek, amelyek nem csak bosszantóak, de akár veszélyesek is lehetnek. Az ilyesmit nem a saját szemszögemből nézve ítélem meg, hiszen Budapesten navi nélkül is prímán elboldogulok, nem nagyon hagyom „bevinni magam a málnásba”. Inkább arra gondolok, hogy mit csinál vajon egy vidéki sofőr, akinek az alábbi tanácsokat adja a TomTom:

Fordulj balra a Szövetség utcába Rákóczi úton a Keleti felé haladva
Legalább azt eltalálta, hogy a Szövetség utca arra egyirányú.

Fordulj balra a Király utcába az Izabella utcáról az Andrássy út felé haladva
A Király utca itt szemből egyirányú.

Menj tovább a Nagykörútról a Margit-hídon át Budára
Mióta is van lezárva a Margit-híd? Pontosan nyolc hónapja…

Sebaj, kanyar jobbra a Váci útra az Árpád-híd felé. Kapóra jött a kitérő, gondoltam, beugrom a fent említett kütyüboltba, így tapasztaltam ki a szabadszavas POI-keresést. A TomTom makacsul vissza akar fordítani. Hogy milyen makacsul? Például azt javasolja, hogy

Fordulj balra a Váci útról a Bessenyei utcába

Nem akaródzott átvágni három szembejövő sávon? Sebaj, a TomTom ad még egy utolsó esélyt:

Fordulj balra a Váci útról a Süllő utcába

Hát, ez elég hervasztó. Beszéltem egy barátommal, aki nálam sokkal régebben használ naviprogramokat (Útinfó, Destinator, iGO2005 és társai, van-e, ki e nevekre emlékszik még?). Nos, szerinte ilyet az Útinfó csinált úgy öt-hat évvel ezelőtt.

KONKLÚZIÓ

Nagy élmény volt kipróbálni a TomTom-ot, hálás köszönet érte Gyurcinak. Sok kellemes tulajdonságát ismertem meg (az írás így is elég hosszú lett, nem is tértem ki mindenre). Egyáltalán nem utáltam, nagyon kellemes volt az együtt töltött idő. Ráébredtem, hogy hiába szeretem nagyon a Samsung i780-as telefonomat a „gyárilag” hozzá kapott iGO-val, a 4,3 collos képernyő sokkal jobb navigációs élményt nyújt, mint a Samu 320×320-as felbontású, alig 3 collos átmérőjű képernyője.

Ha valamiért a TomTom-ot kellene használnom (például flottás cégnél ez lenne az előírt navi, vagy kapnék egyet ajándékba), nem bánnám egyáltalán. De ha most kéne navit vennem, semmiképp nem ezt választanám, hanem egy TMC-vel kiegészített iGO-t valami szép nagy (lehetőleg 5 collos) képernyőn.