A Navigyurcitól kipróbálásra kapott, Sygic Lite-ról írott tesztem során egy WayteQ X920BT készüléket használtam. Mivel akkor elsősorban a szoftverre koncentráltam, de maga a vas is érdekes, sőt, kellemes élményt nyújtott, ráadásul pár képet is készítettem róla, röviden közzé teszem a tapasztalataimat.

A WayteQ X920BT a gyártó egyik csúcskészüléke, ennek megfelelően minden olyan funkcióval rendelkezik, ami elvárható tőle. Ötcollos, 480 × 272 képpont felbontású kijelző, igényes, masszív és szépen kidolgozott, gumírozott, krómbetétes fémház, fényérzékelő, Bluetooth-alapú telefonkihangosítás, FM-transzmitter az MP3- és a videólejátszóból vagy a naviprogramból érkező hangnak az autórádióra történő továbbítása céljából, néhány beépített kisalkalmazás (e-könyv olvasó, számológép, játékok)… szóval igazán nincs ok panaszra.

A készülékhez kapott tartozékok a célnak megfelelnek, de azért a minőségük nem éri el a márkás navikhoz mellékelt tartók és töltők színvonalát. Az autós tartó például azért furcsa, mert bár látszólag minden irányban állítható, ez a valóságban nincs így. Nem mindegy, hogy a tappancsot milyen szögben elfordítva cuppantjuk rá a szélvédőre – ha nem sikerül pont jól, akkor a két csavaros csuklót hiába állítgatjuk, a készülék sosem fog szépen, vízszintesen állni. Ennek elsősorban az az oka, hogy a tappancshoz közelebbi csukló nem szabadon forog, hanem több fix állásban rögzíthető, melyek közül ha éppen egyik sem eredményez vízszintes pozíciót, akkor nincs más megoldás, a tappancsot kell leszedni és egy icipicit elforgatva újra visszailleszteni a szélvédőre. Ezzel sokat el lehet vacakolni, és azért bosszantó, mert ha az ember „olyan környéken” parkolva még a tartót is leveszi a szélvédőről, akkor indulásnál újból jön az igazítgatás.

A tartó bölcsőrésze biztosan fogja a készüléket, de a kivétel már problémás, mivel a felső karom, amelyikbe behelyezéskor be kell pattintani a navi felső peremét, túl szorosan rögzül, így egy kézzel aligha tudjuk kiemelni a bölcsőből a készüléket. A kivétel csak úgy működik, hogy egyik kézzel fixen tartjuk a navit és a tartót, a másikkal pedig valósággal „lefeszítjük” a naviról a bölcső karmát. Ez sem túl kényelmes megoldás, láttam már jobbat is. De ha sikerült mindent beállítani, és elhelyeztük a gépet a bölcsőben, a látvány igazán impozáns, szerintem az X920BT bitang jól néz ki a műszerfalon.

Ami a töltőt és a vezetéket illeti, elégedett voltam, bár tapintásra és kidolgozásra a bölcsőhöz hasonlóan ez a tartozék sem egy nagy szám. Annak viszont kifejezetten örültem, hogy nem spirálos a vezetéke, mert azt nagyon utálom. Jó hosszú, sima vezeték jár hozzá, melyet ott és úgy vezethetek el a műszerfalon, ahol és ahogyan akarok. A spirálos változat mindig feszül, elforgatja a készüléket, félek, hogy kitörik a csatlakozó a helyéről – nem szeretem, na.

Nos, akkor ismerkedjünk meg kicsit a WayteQ X920BT szoftveres részével!

Bekapcsoláskor egy látványos kezdőkép fogad, majd megjelenik a keretprogram animált főmenüje.

A felső státuszsoron a főbb rendszerinfók láthatók, az akku töltöttségi szintje, a GPS bekapcsolt állapotát jelző ikon, a Bluetooth és az FM-transzmitter állapotjelzője, a hangerőszabályzó ikonja és a pontos idő. A képernyő nagy részét egy stílusos és egyedi grafika foglalja el, alul pedig jó nagy, ujjal könnyen eltalálható gombokkal választhatjuk ki az egyes fő funkciókat.

A fenti képen a GPS-re vonatkozó infók láthatók. A készülék nagyon hamar és nagyon stabilan fogott jelet, a pár napos teszt során sosem jött zavarba a pozícionálás során. Tetszett, hogy könnyen befogadható információkat közöl, nem kell hozzá KGB-ügynöknek lennünk, hogy értelmezzük, mit is látunk a képen.

Így fest a telefonkihangosító képernyője. Kényelmesen, egy ujjal tárcsázhatunk vagy fogadhatjuk a bejövő hívásokat. Sajnos az én telefonomat nem teljesen szerette a WayteQ, mert csak az alapfunkciók működtek rajta, a telefonkönyvet és a híváslistákat nem olvasta be. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy még nem láttam olyan BT-s kihangosítót, amelyik a Symbian S60-as rendszerrel ezt megtette volna: az autóm saját fedélzeti BT-rendszere sem hajlandó erre. A WinMo-val és az S40-es Symbiannal, meg persze az oprendszer nélküli telefonokkal, például a SonyEricssonokkal nem szokott ilyen probléma lenni.) Tehát ilyenkor marad a sima kézi tárcsázós hívásindítás és a kézi hívásfogadás, ez is több, mint a semmi.

Íme, a zenelejátszó képernyője. Minden fontos kezelőszerv jól elérhető és azonosítható, a jobb oldali panelen még az albumborítót is meg tudná jeleníteni, ha ebbe az MP3-as fájlba éppen bele lett volna kódolva. Ha be van kapcsolva az FM-transzmitter, a hallgatott zenét az autórádió hangszóróján keresztül is hallgathatjuk. Sajnos csodák nincsenek, ez az FM-transmitter is csak korlátozottan alkalmas zenehallgatásra. A hangja serceg, a szomszédos adók gyakran bezavarnak, és a hangereje sokkal halkabb, mint az autórádión fogott állomásoké, ezért a hangerőt jól fel kell tekerni a rádión – aztán jön a rémület, amikor jelforrást váltunk és üvölteni kezdenek a hangszórók…

A következő üzemmód a videólejátszó – ezzel sem volt gond, teszi a dolgát, ablakos és teljes képernyős üzemben is jól működik. A kódolással szerencsém volt, a hirtelen a memóriakártyára felmásolt .avi fájlokat szó nélkül lejátszotta.

A képnézegető is használható, bár itt már érződik, hogy egy ekkora képernyőn igényes fotónézegetéshez nagyobb felbontásra lenne szükség. De arra alkalmas az X920BT, hogy egy-egy fényképet megmutassunk rajta a barátoknak, családtagoknak. Tud diavetítést is, ez megkönnyíti a terjedelmesebb albumok bemutatását.

Az utolsó most bemutatandó kisalkalmazás az e-könyv olvasó. Ez igazán minden igényt kielégít, jól látható, könyvjelzőzhető, ráadásul – amint a fenti képeken is látható – többféle téma közül is választhatunk, melyeknél a háttérszínt, a betűtípust és -méretet szabadon definiálhatjuk. Parkolóban, reménytelen dugóban várakozva ez is jó lehetőséget kínál az unalom elűzésére.

A készülékben található játékokról és a számológépről sajnos nem készítettem képeket, de azok is működnek, használhatók.

Számomra a legnagyobb élményt az jelentette, hogy a WayteQ X920BT külső megjelenését mintha az én autóm belsejéhez tervezték volna – tökéletesen passzolt a műszerfal szín- és formavilágához. Mivel emellett a gép működésével sem volt semmi gondom, sőt, kimondottan kellemes benyomást keltett, bizony, fájó szívvel adtam vissza a pár napos tesztidőszak leteltével. Arról, hogy a szívem miért csak fájt, és miért nem vérzett, egy következő írásban számolok majd be…

A készüléket a Wayteq Europe-tól kaptuk tesztelésre. Köszönjük. Kapcsolódó cikkek: A nagyképű mindenes, a menü, Zsolto bemutatja, az első 9 hónap, városi gyorsteszt.