Első találkozásom a GPS-el

Ha Vasárnap, akkor sklave történetei. Első találkozásom a GPS rendszerrel nem mondható vidámnak, sőt! Most ne keverjük, a navigációval. Itthon ugyan is, a navigációs készülék szinonimájaként használjuk. Nem tudományos dolgozatot akarok írni erről (gondolom, ezt sejtitek)…

…csak mindig megjegyzem, ha van rá lehetőség. – Van GPS-ed?- hangzik a kérdés… És mi, már csak a navigációra gondolunk. Pár éve nekem a kérdés… hááát, nem váltott ki örömujjongást, és persze nem gondoltam a navigációra. Pár éve a kérdés, inkább fokozott nyálmirigyműködést váltott ki, aminek következményétől való megszabadulás, egy véleménynyilvánítás adott témára, és ami a világon mindenhol ugyanazt jelenti. Hogy ezt mi váltotta ki?

Csodálom a számítástechnika világát. Csodálom, mert számokból, számsorokból bármit elő tudnak állítani. Gondolj bele, hogy megterveznek egy autót, ami csak 0-ból és 1-ekből van a számítógépen. Ebből egy másik gép készít egy tényleges, kézzelfogható tárgyat, jelen esetben, egy autót, ha már ezt hoztam példának. Számokból tárgyak lesznek. Tehát, egy virtuális autóból valóságos lesz. „- Ez visszafelé is lehetséges?” motoszkált fejemben a kérdés, Revirtualizáció. Amikor tárgyakból számokat, számsorokat állítunk elő.

Adva van egy cég, ami üzemanyagot szállít töltőállomásokra. Az égéshez, szükség van éghető anyagra, és levegőre. A sofőrök vigyáznak arra, hogy a keverék (üzemanyag/levegő) megfelelő arányban kerüljön az átvevőhöz, hiszen a „- Minőség nagyon fontos” gondolják a sofőrök, és minden tudásukat latba vetve próbálják, titkos recept alapján a megfelelő arányt beállítani (Természetesen, mindig a levegőt találják kevésnek). Akinek volt hagyományos porlasztóval üzemelő gépkocsija, az tudja, hogy a keverék nem megfelelő aránya, rángatást, „köhögést” vált ki a motorból. Ebben az esetben is ez a jelenség áll fent, csak nem a motornál, hanem az átvevő szervezete reagál így… Rángatás, köhögés, amikor szerinte túl sok a levegő. Igen, ebből elég sok vita kerekedik.

De hát az átfolyás mérő mutatja a mennyiséget. Az átfolyás mérő egy mechanikus készülék. Lapát forog , óra (OMH hiteles) mutat (természetesen annyit, amennyit a sofőr akar). Ez már közel van a fent emlegetett revirtualizációhoz, hiszen a mennyiség az óra szerint annyi (virtuálisan)… A valóság? Az óra „megtanítása” azért alkotói műhelymunkát igényelt. Az alkotói műhely vezetője, általában egy ezermester- lakatos volt. Kezdetben. Aztán… Miután az átvevő kiköhögte magát, gyarapítva a hazai, akkoriban egyetlen távközlési vállat bevételét, felemelte készülékét, és hosszasan ecsetelte illetékesnek, hogy szerinte, a keverékben sok a levegő…. Egy idő után, valaki megunta az állandó telefonálgatást, hiszen drága volt a telefon, meg egyébként is…

És akkor jött a nagy ötlet. Akkoriban már az elektronika nem ismert határokat, így már Hegyeshalom sem volt akadály. Igen. A mechanikus készülékeket átalakították elektromosra, nem kis riadalmat okozva ezzel átadói oldalon (sofőrök), és örömujjongást az átvevői oldalon. Illetékes, akit mindig a keverék arányával zargattak, kényelmesen hátradőlt billegős irodai székében, és datrs-ot dobált az irodaajtó belső oldalára akasztott céltáblára. „ Minden a legnagyobb rendben van ezen a leges legszebb világon” – gondolta, mert más nem jutott eszébe az optimizmusról. Egyszer csak megszólalt a telefonja… A telefonálás után, a céltáblára egy sofőr fényképe került.

Ez a hátradőlés az irodai székbe, kb.” pár napig” tartott. Átadói oldal lázas alkotói műhelymunkába kezdett, bővítve az ezermester-lakatos létszámot, egy ezermester-elektronikai szakemberrel. A lázas műhelymunka eredményeként, megszületett a megoldás keverék ügyben, és ment minden a maga útján. Revirtualizáció, vita (már kevesebb, hiszen az elektronika!), darts. Ja! A sofőr fénykép maradt a céltáblán. Nem hiába… A telefonok, már hónap végére korlátozódtak, hiszen az óra virtuális mennyisége, a hónapvégi leltárkor, mint valóságos hiány jelentkezett.

Akkoriban oldották fel a COCOM listát, és kerülhetett, az országba a GPS rendszer. Pontossága? Illetékes, miután fényképet cserélt, gondolataiba merülve dobálta a darts-ot, néha felvette a telefont, amikor fülébe jutott a technika legújabb csodája. Műholdas járműkövetés. Tájékozódott a lehetőségekről és döntött.”- Kell! Most aztán vége a telefonoknak”- gondolta. És elkezdődött a beszerelés, majd a „járműkövetés”, majd a kiszerelés. Utóbbit a váltotta ki, hogy, ugyan behozható volt a rendszer, de ha elolvastok egy kezelési útmutatót (PNA) akkor benne, van, hogy a pontosságát befolyásolja többek között az USA kormánya. Ezt akkoriban, annyira befolyásolták, hogy kb. 100 (!) méter volt, ami úgy jelentkezett, hogy megfigyelt jármű a Dunán ment keresztül-kasul pedig nem volt hidroplán. „- Ennek pedig így semmi értelme!” – gondolta „székenbillegődartsdobáló” és a Mai Manó Ház készletét meghaladó fotótárából elővett egy újabb fényképet.

Egyszer csak az USA kormány minimálisra csökkentette a zavarást, ami a pontosságot befolyásolta, és eljött fent nevezett személy ideje. Beszerelés, járműkövetés….a viták minimálisra csökkentek…. hm.

Kemény műhelymunka folyt a másik oldalon is, de teljes mértékben nem tudták megoldani a feladatot, ugyanis ezt arra találták ki (járműkövetés), hogy lássanak.

Miért is ez a leírás? Úgy gondolom, hogy a pontosabb helymeghatározás lehetővé tette, hogy olyan szoftvert alkossanak, ami már nem csak követ, de navigálni is segít egy kamionnak. Szerintem a Map&Guide, ha nem is az első, de az elsők között készítette el szoftverét kamionosoknak, és még nem mutattuk be itt az oldalon. De ez már nem sokaáig várat magára…

Jó gurit!
Sklave

A képeket az autoipari-klaszter.hu, illetve a kisallatorvos.hu oldaláról kölcsönöztük. Köszönjük!

4 hozzászólás
  1. avatar

    @zsolto
    Nagyon szívesen :)
    Gondolhatod „székenbillegődartsdobáló” mit gondolt, mikor kiderült a műszer “pontossága” :D

  2. avatar

    @hali öregember
    A váltakozó eredmények arra késztettek, hogy elhagyjam a “csatateret”, így remélem fényképem lekerült a darts tábláról…
    Kívülről szurkolok. :D

  3. avatar
    öregember

    hát igen! és az átadó-átvevő közötti nézetkülönbségek a mai napig dúlnak. kicsit hasonlóan, mint mondjuk az autótolvaj és a rendőrség között. de hát ez így természetes. a csata váltakozó sikerű, de a háború még nem dőlt el.

  4. avatar
    Zsolto

    Nna, nálam kicsit későn lett vasárnap reggel, de már spóroltam erre, és egy kávé mellett elolvastam Sklave eheti írását. Jól mulattam, és sokat okosodtam is belőle, jól összeszedted a lényeget, ráadásul a javát nem is tudtam, mert nekem a GPS-korszak akkor érkezett el, amikor a kedvenc barátomnál először láttam egy PDA-n soros porti GPS-vevővel működő Destinator programot és fülig érő szájjal néztem, amint Komáromból Komarnóba a hídon áthajtva a térkép valóban azt mutatta, hogy belegázoltunk a Dunába, majd eltűntünk a Nagy Fehér Senki Földjén…
    Köszi, Sklave!

Szólj hozzá te is a cikkhez!

A hozzászóláshoz jelentkezz be. Nem vagy még tag? Regisztrálj!


Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.