Ha Vasárnap, akkor sklave történetei. Első találkozásom a GPS rendszerrel nem mondható vidámnak, sőt! Most ne keverjük, a navigációval. Itthon ugyan is, a navigációs készülék szinonimájaként használjuk. Nem tudományos dolgozatot akarok írni erről (gondolom, ezt sejtitek)…

…csak mindig megjegyzem, ha van rá lehetőség. – Van GPS-ed?- hangzik a kérdés… És mi, már csak a navigációra gondolunk. Pár éve nekem a kérdés… hááát, nem váltott ki örömujjongást, és persze nem gondoltam a navigációra. Pár éve a kérdés, inkább fokozott nyálmirigyműködést váltott ki, aminek következményétől való megszabadulás, egy véleménynyilvánítás adott témára, és ami a világon mindenhol ugyanazt jelenti. Hogy ezt mi váltotta ki?

Csodálom a számítástechnika világát. Csodálom, mert számokból, számsorokból bármit elő tudnak állítani. Gondolj bele, hogy megterveznek egy autót, ami csak 0-ból és 1-ekből van a számítógépen. Ebből egy másik gép készít egy tényleges, kézzelfogható tárgyat, jelen esetben, egy autót, ha már ezt hoztam példának. Számokból tárgyak lesznek. Tehát, egy virtuális autóból valóságos lesz. „- Ez visszafelé is lehetséges?” motoszkált fejemben a kérdés, Revirtualizáció. Amikor tárgyakból számokat, számsorokat állítunk elő.

Adva van egy cég, ami üzemanyagot szállít töltőállomásokra. Az égéshez, szükség van éghető anyagra, és levegőre. A sofőrök vigyáznak arra, hogy a keverék (üzemanyag/levegő) megfelelő arányban kerüljön az átvevőhöz, hiszen a „- Minőség nagyon fontos” gondolják a sofőrök, és minden tudásukat latba vetve próbálják, titkos recept alapján a megfelelő arányt beállítani (Természetesen, mindig a levegőt találják kevésnek). Akinek volt hagyományos porlasztóval üzemelő gépkocsija, az tudja, hogy a keverék nem megfelelő aránya, rángatást, „köhögést” vált ki a motorból. Ebben az esetben is ez a jelenség áll fent, csak nem a motornál, hanem az átvevő szervezete reagál így… Rángatás, köhögés, amikor szerinte túl sok a levegő. Igen, ebből elég sok vita kerekedik.

De hát az átfolyás mérő mutatja a mennyiséget. Az átfolyás mérő egy mechanikus készülék. Lapát forog , óra (OMH hiteles) mutat (természetesen annyit, amennyit a sofőr akar). Ez már közel van a fent emlegetett revirtualizációhoz, hiszen a mennyiség az óra szerint annyi (virtuálisan)… A valóság? Az óra „megtanítása” azért alkotói műhelymunkát igényelt. Az alkotói műhely vezetője, általában egy ezermester- lakatos volt. Kezdetben. Aztán… Miután az átvevő kiköhögte magát, gyarapítva a hazai, akkoriban egyetlen távközlési vállat bevételét, felemelte készülékét, és hosszasan ecsetelte illetékesnek, hogy szerinte, a keverékben sok a levegő…. Egy idő után, valaki megunta az állandó telefonálgatást, hiszen drága volt a telefon, meg egyébként is…

És akkor jött a nagy ötlet. Akkoriban már az elektronika nem ismert határokat, így már Hegyeshalom sem volt akadály. Igen. A mechanikus készülékeket átalakították elektromosra, nem kis riadalmat okozva ezzel átadói oldalon (sofőrök), és örömujjongást az átvevői oldalon. Illetékes, akit mindig a keverék arányával zargattak, kényelmesen hátradőlt billegős irodai székében, és datrs-ot dobált az irodaajtó belső oldalára akasztott céltáblára. „ Minden a legnagyobb rendben van ezen a leges legszebb világon” – gondolta, mert más nem jutott eszébe az optimizmusról. Egyszer csak megszólalt a telefonja… A telefonálás után, a céltáblára egy sofőr fényképe került.

Ez a hátradőlés az irodai székbe, kb.” pár napig” tartott. Átadói oldal lázas alkotói műhelymunkába kezdett, bővítve az ezermester-lakatos létszámot, egy ezermester-elektronikai szakemberrel. A lázas műhelymunka eredményeként, megszületett a megoldás keverék ügyben, és ment minden a maga útján. Revirtualizáció, vita (már kevesebb, hiszen az elektronika!), darts. Ja! A sofőr fénykép maradt a céltáblán. Nem hiába… A telefonok, már hónap végére korlátozódtak, hiszen az óra virtuális mennyisége, a hónapvégi leltárkor, mint valóságos hiány jelentkezett.

Akkoriban oldották fel a COCOM listát, és kerülhetett, az országba a GPS rendszer. Pontossága? Illetékes, miután fényképet cserélt, gondolataiba merülve dobálta a darts-ot, néha felvette a telefont, amikor fülébe jutott a technika legújabb csodája. Műholdas járműkövetés. Tájékozódott a lehetőségekről és döntött.”- Kell! Most aztán vége a telefonoknak”- gondolta. És elkezdődött a beszerelés, majd a „járműkövetés”, majd a kiszerelés. Utóbbit a váltotta ki, hogy, ugyan behozható volt a rendszer, de ha elolvastok egy kezelési útmutatót (PNA) akkor benne, van, hogy a pontosságát befolyásolja többek között az USA kormánya. Ezt akkoriban, annyira befolyásolták, hogy kb. 100 (!) méter volt, ami úgy jelentkezett, hogy megfigyelt jármű a Dunán ment keresztül-kasul pedig nem volt hidroplán. „- Ennek pedig így semmi értelme!” – gondolta „székenbillegődartsdobáló” és a Mai Manó Ház készletét meghaladó fotótárából elővett egy újabb fényképet.

Egyszer csak az USA kormány minimálisra csökkentette a zavarást, ami a pontosságot befolyásolta, és eljött fent nevezett személy ideje. Beszerelés, járműkövetés….a viták minimálisra csökkentek…. hm.

Kemény műhelymunka folyt a másik oldalon is, de teljes mértékben nem tudták megoldani a feladatot, ugyanis ezt arra találták ki (járműkövetés), hogy lássanak.

Miért is ez a leírás? Úgy gondolom, hogy a pontosabb helymeghatározás lehetővé tette, hogy olyan szoftvert alkossanak, ami már nem csak követ, de navigálni is segít egy kamionnak. Szerintem a Map&Guide, ha nem is az első, de az elsők között készítette el szoftverét kamionosoknak, és még nem mutattuk be itt az oldalon. De ez már nem sokaáig várat magára…

Jó gurit!
Sklave
A képeket az autoipari-klaszter.hu, illetve a kisallatorvos.hu oldaláról kölcsönöztük. Köszönjük!