Az első kilenc hónap. Vásárlásom története

Ha Vasánap, akkor sklave történetei! Nem nagyon olvastam még tesztet, ami arról szólt volna, hogy egy készülék hogy működik majdnem egy év után… Ennyi idő nem sok egy ember életében, de a számítástechnikában már jelentősnek számít. Azért ez az írás, mégsem teszt lesz…

Nem akarom bemutatni a készülék menürendszerét, működését, hiszen erről olvashattok már itt az oldalon is. Ez inkább egy visszatekintés, illetve válogatás az itt-ott megjelent írásaimból ezzel kapcsolatban, aminek az aktualitását a két Wayteq újszülött megjelenése adta, hiszen tudom, hogy sokan vannak dilemmában, hogy melyiket válasszák…

2009 valamikor, Magyarországon

Hosszú hezitálás után rászántam magam, hogy frissítem a navigációs rendszeremet, ami eddig egy Empus RTW1000-es és egy „tudjukmi” 2006 volt, amit már nem lehet frissíteni. Amúgy elegem lett a „fatal error” üzenetekből, amelyek valószínűleg a program nem hivatalos voltára utaltak, és ami mindig akkor jöttek elő, amikor a legnagyobb szükségem lett volna a navigálásra…

Nekünk a navigáció nem arra kell, hogy eltaláljunk A-ból B-be, hanem azért, hogy B-ben, főleg ha az egy nagyobb város, megtaláljuk az utcát, illetve, a távolságok gyors számolásához. Tehát az előző év első, második, harmadik fele, főleg fórumok olvasásával telt, és akkor rátaláltam a Sygic Drive-re.

És a hardver? – jött a nagy kérdés. Én sem vagyok különb mint az átlag, én is kerestem egy általam megfizethető „vasat” és szembesültem a kínálattal, amiben mint minden átlag felhasználó elvesztem. Meg kellett ismerkednem olyan fogalmakkal, mint pl. rom, ram, Top Map, TeleAtlasz, Garmin, Tomtom stb. és rájöttem, hogy rengeteg ember van, aki ugyanúgy mint én, nem tud eligazodni ebben az információs rengetegben, illetve nincs abban a szerencsés helyzetben mint én, már ami az időt illeti. Nézd meg a fórumokat, nézd meg a kérdéseket. „Szasztok! Járatlan vagyok a témában….” És jön az 1000x ismételt kérdés, mert az embernek, akiről itt olvashattok, kevés fogalma van az egészről.

Igazi teszteket nem nagyon lehet olvasni, mert annak, aki ezzel foglakozik nincs ideje két-három hétig tesztelgetni valamit, mivel azt még meg is kell írni. Nem beszélve arról, hogy egy navigációt nem lehet egy szobában tesztelni. Nem írok hagyományos teszteket, csak leírom a tapasztalataimat, mint egyszerű felhasználó. Talán annyi az előnyöm, hogy naponta találkozom egyszerű felhasználókkal.

Óra állítás valamikor ősszel, vagy tavasszal:
Az újabb kamionokban már un. digitális tachograf van, ami mindig az UTC időt mutatja, illetve a kijelzőn be lehet állítani, hogy a helyi idő legyen rajta. No, ennek az egésznek a használata, nem nagyon bonyolult, addig, amíg nem kell állítani rajta valamit. A beállításhoz van egy könyv, ami kb. 300 oldal.(!) Szerinted? Ez a kütyü rögzít mindent, ami az autóval történik. A működés gyorsaságát egy vírusos windows-hoz lehetne hasonlítani.(nem régen sikerült közelebbi kapcsolatba kerülni egy ilyennel) Van egy kártyám, ezt beteszem, és ráír mindent. Ezt kb egy hónapig tárolja. Az óra állítás, ugye vasárnapra esik, amikor, ahogy mondani szoktuk, természetes ébredéssel kelünk, Semmi sietés, rohanás. 9 óra.

Előző nap, voltam uszodában, és kellemesen elfáradtam, az ébredés is könnyebb. Tényleg jobban érzem magam, jobb a közérzetem is. A telefonon üzenet a nejtől, hogy ne felejtsem el az órát átállítani (feigyeled, üzenet a nejtől). Ezt gyorsan megcsinálom, oda teszek egy kávét, és laptop elő. Még nem tudom minek, de majd találok valami feladatot. Kicsit széthúzom a függönyt. Szemben, egy kamion mind két ajtaja nyitva. Az ajtó alatt látható részen nyolc papucs, a hozzá tartozó nyolc lábbal toporog. Időnként csatlakozik még két papucs, majd kettő eltűnik, vagyis helyet cserélnek a fülkében lévőkkel. Nem látok be, mert be van függönyözve. Nézem a jelenetet, és majdnem eltalálom a papucsok viselőinek nemzetiségét. Ha az országot nem is, de a vidéket megsaccolom. Lényeg, hogy a szláv nyelvcsaládhoz tartoznak A kávém kész, és nagy élvezettel kortyolom, közben a szemben lévő jelenetben jönnek – mennek a szereplők. A régiek el, majd újabbak csatlakoznak. Arra gondolok, hogy talán főzőcskélnek, vagy, figyelemmel a nyelvcsalád hagyományos italára, vodkaosztás van…

Kb. fél órát tart a jelenet, amikor eszembe jut, hogy ma van az óra állítás. Iszogatom a fekete levest, és arra gondolok, hogy teszek valami jót a mai napon, és összeszedem az iskolában az oroszórán hallottakat. Lassan kikászálódok a fülkéből, és átmegyek. A fülkében hárman szoronganak, és mindenki felfelé néz (a tachograf készülék a vezető fölötti részben van beépítve). Ketten a kormánynál ülő kollégának adják az instrukciót, akiről gondolom, a bevitt, nevezzük „programozófolyadéknak” illetve a megoldandó feladat nehézségétől fakadóan, csorog a verejték.

– Helló! (ezt mindenhol értik) – mondom, és a hirtelen összeszedett szókincsből, aminek köszönés részéből, csak a zdrasztvújtye tavaris(i) jut eszembe, ami lássuk be kissé elavult – kivágom a nagy kérdést – Csasz?
– Da! – élénkülnek meg a vodkától, és a reménytelenségtől kicsit lapos tekintetek
Az öleléseket, és a felém nyújtott üveget kedvesen elhárítom, és arra gondolok, hogy nem volt elvesztegetett idő, amit az orosz tanulásával töltöttem….

Ha észrevettétek, mindig próbálom érzékeltetni, hogy mi itt az oldalon természetesen beszélünk bizonyos dolgokról, és hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, akinek ezek a bizonyos dolgok teljesen érthetetlenek.

A hardver kiválasztása.
Nem vagyok egy csapodár típus.(Ja! Szerintem) Nehezen váltok dolgokat, és nagyon átrágom magam az információkon, mielőtt döntök. Kezdődött az információgyűjtés. Megint ott voltam, mint először, bár tudtam, hogy körülbelül, hogy mit akarok. ( Hááát az esküvőm előtt nem biztos, de akkor ugye nem a józan ész diktál, és amit sokszor hallasz ilyenkor: „Nézd meg az anyját vedd el a lányát” Ja. Akkor ezen, nagyon nevettem. Akkor…

Ejjj! Szóval tudtam, hogy 5”-os kijelző kell nekem. A 4.3”-os ami a 820-as volt kicsinek bizonyult, mert láttam a tanulómnál a nagyobbat. A tanulót nem szó szerint kell érteni. Ha jön egy új ember a céghez, akkor elmegy valakivel, aki megmutatja neki a cég speciális dolgait. Tehát, nem vezetni tanul. Szóval az 5” az 5”. Neveket nem nagyon nézegettem, inkább adatokat, illetve az összeg is fontos volt. Ennyit szánok rá, mert ennyit bír el a zsebem. Érdekes, hogy az X820 után, ami, elég gyakran megszí…, okozott kellemetlenséget, nem nagyon kerestem más típust, mert tudtam, hogy a megoldás kulcsa a több RAM.

Észre vettem, hogy a gazdasági válság biológiailag is hatott rám. Gyengült a szemem. A számlámra érkező összeget egyre kisebbnek látom. Néha szóvá teszem a górénál, de így ebben a formában először, nem nagyon értette.

– Szia, Fönök!- mondom tőlem telhetően komoly kifejezéssel – Lenne egy kis megbeszélni valónk…..
– Őőőő…izé…halasszuk már holnapra, mert ezer dolgom van. – vágja rá élből, és a telefonja után nyúlkál, remélve hogy megszólal. Nagy találmány a mobil. Zavaros helyzetekben, lehet taperolni, amit nem lehetett egy régi tárcsással, vagy kurblissal.

A főnökök mindig tudják, hogy mikor fogják őket hívni. Telepatikus képességeik vannak. De! Akkor minek a telefon? Megyek utána, vagyis inkább rohanok, mert észre vettem, hogy egy ilyen beszélgetés kilátásba helyezése, a mozgatóizmokra is stimuláló hatással van vezető beosztású egyéneknél. Tartom vele a lépést, bár egy fejjel kisebb mint én, ami mondjuk az arca méretén nem nagyon látszik. Hogy az oldal szelleménél maradjak, kb. 7”-ban lehetne kifejezni. A telepátiában valami kommunikációs zavar lép fel, mert a telefon nem akar megszólalni, így kihasználva az alkalmat mondom neki tovább:

– Arra szeretnélek kérni, hogy amennyiben lehetséges járulj hozzá…..
– Tudod, hogy a válság miatt csökkenteni kell a kiadásokat, ezért minden erőmmel a kiadások csökkentésén vagyok. – vág a szavamba, nem várva meg a mondóka végét.

Hoppá! Helyben vagyunk! Na, akkor elmondom a problémát, a látásom és a válság között. A „7”-ban” elhelyezkedő két szempár, inaktív ikonként (szürke árnyalatos) mered rám. Az információ feldolgozhatatlan ebben a formában. Türelmesen várom, hogy az „ikon” aktívvá váljon A hamarosan bekövetkező, rendszerösszeomlás előtt, ráteszek még egy lapáttal…

Röviden előadom, (?) hogy mit gondolok a számokról, pontosabban az utalt összegben szereplő számok nagyságáról. Magamban gondolok az általam hozott hasonlattal élve, az arcra ( 7”) mint médialejátszóra, és a csákányra, mint adatbeviteli eszközre (Az egyik fülön be, a másikon ki). A rendszer újra indul. A sajtóból ismert frázisokkal ecseteli, hogy milyen nehéz a mai világban egy céget irányítani. Jaj! Ezt is megfigyeltem, hogy főnököknél a fizetés bármilyen formában való említése, heveny monológ kényszert vált ki, ami az ebben a beosztásban eltöltött évek során akuttá válik.

Egy melósnak legfeljebb a nyálmirigy működését fokozza. Gondolom, nem kell részletezni, a kialakult véleménykülönbséget. Megszólal a telefonja. A lélegzet, amit az „előadáshoz” vett, hirtelen,hajat tépázva áramlik ki, egy értelmetlen mondat közepén. A bértárgyalás, mint kb. minden harmadik hónapban, rám nézve eredménytelenül zárul. Kell nekem ilyen nick név! Veszi a telót, intünk egymásnak, és megyek a dolgomra… Közben arra gondolok, hogy… Inkább nem írom le. Nem jutok elég messzire, mert hangfoszlányok jutnak a fülembe.

– …ma nem jó…holnap…jó, csak nehogy azzal gyere, hogy rossz a látásod….

A hardver beszerzése

Megszületett a döntés. Maradok a Wayteq-nél. Ez tetszik, és árban is ott van, sőt annyiba kerül, mint a régi BT nélküli. Ok. Akkor irány a…”Hol vegyem? Rendeljem postán? Az későbbi macera, ha valami történik vele.” (Kiderült, hogy így is macerás. Fel kell adni postán, mert nincs szerviz hálózat, legalábbis tavaly még nem volt, azóta meg nem volt rá szükségem). Ok. Bolt megvan, de csak 2 nap múlva lesz. Áááá! Nem érdekes. Idő van. Majd értesítenek SMS-ben. Püff neki. Ez nem valami jó hír. Az SMS. Nem könnyű. Mármint a hardver beszerzés úgy, hogy nejnek ne tűnjön fel a változás. Miért is?

Amíg nem volt számítástechnika, addig ugye nem volt ilyen gond. Aztán jött, látott, és… engem meggyőzött. De, hát igen, Őt is. De! „ -Mi a fenének kell ehhez mindig venni valamit?”(több ram, jobb videó kártya stb.)- kérdezte, mikor valami „kellett” hozzá. (Gondolom ismerős) Ilyenkor, a beszerzés után, időutazáson veszek részt (?)
Vissza, abba a korba, amikor még nem alakult ki a beszéd, és a nők nézéssel fejezték ki nemtetszésüket. Ez a tulajdonságuk tör felszínre, amikor új hardver kerül a „barlangba”.

A nézés, amit valamikor arra használták, hogy a vadászok által nem teljesen leölt állatnak adják meg a kegyelemdöfést. Nem csináltak semmit, csak ránéztek a szerencsétlenre, aki szemét lecsukva, hogy ne lássa a két szempárt, adta át földi maradványait, az ember kulináris élvezeteinek kielégítésére.

Ebből a nézésből maradt valami, és hozzá jön még, az azóta kialakult beszéd. Nem tudod melyik jobb. A nézéshez táruló hang. Igen, a hang. A fátyolos hang, ami valamikor kimondta a boldogító igent. A hang orkánszerűen hasít a dobhártyádba, ami ha nem elég vastag, nem bír ellenállni, fent nevezett személy torkán kiáramló levegő nyomásának, ami a mondat elhangzása után, hogy „- Ez mi a sz@r, és mennyibe került?” kérdi, és remegteti. Ilyenkor ha van még erőd, eszedbe jut Süsü. Hol van a kedves énekelgető sárkány? Van ilyen? Tényleg! A mesebeli sárkányt is egy férfi találta ki…

No, azért kidolgoztam a sárkányelhárító projectet, és remekül működik, bár a kiszemelt kütyü kicsit többe kerül, mivel árukapcsolást kell alkalmaznom. Ötleteket itt találsz.

A 920-ra visszatérve. Nagyon jól megvagyunk egymással. Éljük egyhangú életünket. Kb. kilenc hónapja. Ő néz engem, én meg őt. Ha unalmas, akkor kikapcsolom. No, ezt máson is tudnám díjazni. Ő, (a Wayteq!) még nem unt meg engem, mivel nem próbált még kikapcsolni…

Jó gurit
sklave
Kapcsolódó cikkek: A nagyképű mindenes, a menü, Zsolto bemutatja, az első 9 hónap.

1 hozzászólás érkezett
  1. avatar
    Zsolto

    Hehe, ez most vasárnap éjjeli olvasmánynak futott be nálam, de nem bántam, legalább csendben olvastam. Viszont a “programozófolyadék” szakkifejezésnél hangosan felröhögtem :)
    Szép hetet neked, Sklave, meg a többi gurisnak is!

Szólj hozzá te is a cikkhez!

Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.