Micimackó, Holle anyó és a navigáció

Ha vasárnap, akkor sklave történetei! Most jönne a vasárnapi irományom, de sajnos nagyon kevés időm volt. A legtöbbet a meló mellett a  Sygic Truck-kal szenvedtem. Nem akarta az igazságot. Rendesen, a depresszió jeleit kezdtem észre venni magamon, amit fokozott a kialvatlanság. Nem nagy dologról volt szó, csak a miértjére nem tudtam rájönni…

Az állandó rágódás figyelmetlenséghez vezetett, majd kapkodás, sietés. Elkövettem azt a hibát, amitől óvni szoktam mindenkit… Nevezetesen, hogy nem lehet mindent a navigációra bízni. Figyelni kell a táblákat. Ja! És elég egy navigáció. A kettő, vagy annál több, vezethet rossz utakra. Szó szerint…

Elhúzódó lerakodás után, kaptam egy kényelmesnek mondható feladatot. Menj innen Észak:43.565 Kelet:5.24219, ide: É: 45.63333 Kelet: 4.87833 ( Ha valakinek nincs kedve keresgélni, az „innen” Marseille mellett van. Az „ide” pedig Lyon mellett.) A gond az ’ide’-vel volt. Ez, egy mástól kapott koordináta. Általában jól szokott működni. Általában…

A kapott cím: Ezt, most úgy írom, ahogyan nekem érkezett. CHEZ TRANSP/ ZI-DU PONTET-17, RUE JUL / ST SYMPHORIEN D’OZON. Így ahogyan itt látjátok. Ez azt jelenti, hogy a CHEZ TRANSP a cég, lemard az ORT, mert csak ennyi karaktert jelenít meg. A Du Pontet nevű ipartelep Sent Symphorie D’Ozon nevű településen a Rue Jul… a Jul… valami utca, mert nem fér több karakter, 17. Franciaországban, a házszámokat írják előre. Útvonal

Mivel, volt hozzá koordináta, nem kezdtem bepötyögni. Arra emlékeztem a kollégától, hogy nehezen találta meg, és tudtam, hogy lesz netem útközben. Azért beláthatjátok, hogy ez elég nagy hajtóerő volt, mivel az egész hétvégén nem volt lehetőségem böngészni. Nem nagy távolság, nem kellett sietni sem. Annyira nem, hogy útközben megpróbáltam megoldani a Sygic-es problémát. A máskor, elég jól működő szisztémát választottam, alvás… Nem sok kb. 1 óra, de szokott segíteni. Felébredek, és ott a megoldás. Ez a figura, mostanában nem mükszik. Hiába alszom, nem jön a megoldás.

Beértem a kisvárosba. Már a városba érés sem volt egyértelmű, mert a gyári Map@Guide, ami a kocsiban van, hamarabb lehozott a pályáról. A Sygic szerint később kellene lemenni. Első hiba. 5 km-el rövidebb az út. Nem sok, és inkább ezt választom. Megyek, most a M@G után, ami bevisz ebbe a kis utcába (kapcsoljatok műholdnézetre és nagyítsatok rá).

Nem széles, de hallom a kollégám szavait, hogy elég eldugott helyen van. Ja! Meg valami hídról is beszélt. Később gondolkoztam, hogy lehet nem is erről volt szó. Az utca végén van egy kis híd. Előtte tábla. 20T–ás korlátozás. Kiegészítő tábla. Kivéve…( Sauf…)A többi nem érdekes. Nekem ennyi elég. Kivéve, ha… Akkor én az vagyok. Eszembe jut egyik kedvenc figurám, aki sokat törte a fejét egy bizonyos mondatfoszlányon. „Tilos az á….” Igen. Micimackóról van szó, annál is inkább, mert a hely kezd hasonlítani a százholdas pagonyhoz.

A műholdfelvétel elég régi lehet, mert a fák, a valóságban alagutat képeznek az út felett. Láthattok valami gazdasági épületeket a jobboldalon. Ezeket én is láttam, már amennyit a fáktól lehetett látni. Rendes aszfaltos út, csak kicsit szűköcske. Az autó elfér, igaz érinti a fák koronáit. Elmegyek egy irtás mellett, ahol meglátom Füles, ma is élő leszármazottját. Békésen legelészik. Átfut előttem egy-két nyúl is. Már arra gondolok, hogy ebbe az idilli környezetben, mindjárt átpattog előttem Tigris is, és bőszen hirdeti jellemét (“… aTigris, a Tigris egy jellem…).

Nem. De nem pattog át előttem. Balra látom az ipartelepet, de ott van a kis patak, ha megnézitek. A második épületet elhagyva ér az arculcsapás egy faág által, ami a lehúzott ablakon keresztül találja el a homlokomat. Kiveri a számból, a nehezen megsodort cigarettát. Kicsit izgatott lettem. A csikket megpróbálom kiszedni az ajtóból, de késő, mert kiégette az oda tuszakolt világítós mellényemet. Mindegy. Úgy is melegem van benne, mert tiszta élő műszál, és a hajtogatás miatt, mindjárt többszörös lesz a lyukak száma elősegítve, az intenzívebb szellőzést. Ez egy pillanat műve, közben feljebb húzom az ablakot, megelőzve a további arculcsapásokat, majd lépésben, most már keresve a megfordulás lehetőségét csordogálok előrébb, megteremtve a természetes fülkebelsőt (?)

Ha járt már valaki hasonló cipőben, az tudja, hogy ilyenkor az ember arra számít, hogy ha előrébb megy, akkor talál lehetőséget a megfordulásra, vagy valami kereszteződést, vagy…na, a remény hal meg utoljára. Ja! Nem ám kiszállunk a kocsiból esetleg, és gyalog előre megyünk. Ebben az esetben, semmi értelme nem lett volna.

Az ablakkal odazárom a belógó faágakat, amik ellenállnak az autó húzásának, és apró sercegés kíséretében kikúsznak az ablakon, hátrahagyva az összes falevelet, amik eddig biztosították a fotoszintézishez szükséges felületet. Hallom az antennák pattogását is a tetőn. Jól bírják. Jó anyagból vannak. Balra látom néha az épületeket. Igen, oda kellene menni, de a patak még mindig ott van. Nagyon lassan haladok, és nyújtogatom a nyakam, reménykedve, hogy hamarabb látok meg valamit, mint ahogy meglátom. És igen. Ott balra előre valami épület, és mintha kicsit kevesebb volna a fa.

Ott biztos van valami utca. Nem vagyok nagyigényű. Beérem kevéssel is. Legszívesebben padlóznék, hogy hamarabb lássam meg. Azért, itt ilyenkor az idő másképpen telik. Sokkal többnek érzi az ember, az eltelt perceket. Nem emlékszem, hogy mennyi idő telt el. Végre odaérek. Egy kis kastély, amit most renoválnak. Először elcsodálkozom, mint ahogy mindig elcsodálkozom Franciaországban. Érdekes, hogy minden kisebb városban, sőt, akár egy faluban is találni kastélyt, vagy egy nagyobb kúriát. És biztos van egy kis templom, vagy kápolna a XII-XV századból. (És a kastélyokban laknak) Némelyik falu olyan meseszerű. Most nem a Micimackóra gondolok. Inkább Süsü jut eszembe a zsalugáteres ablakokkal. Tényleg! Nem is láttam még olyan települést, ahol az ablakokon ne lett volna zsalugáter.

Itt teszek egy kis kitérőt (Most van hely). Ha van alkalmam, mindig bemegyek a településre, ami mellett megállok. Ez főleg hétvégére vonatkozik. Lehet ez akár Párizs, de egy kisváros is érdekes. Elhatároztam, hogy összegyűjtöm a zsalugáterek kitámasztóinak fényképét. Melyik térségre, melyik jellemző. El is kezdtem. Csodálkozzatok. Eddigi megfigyeléseim alapján kb. 3-4 esetleg 5 féle kitámasztót találtam, amivel a kinyitott zsalut a falhoz rögzítik, pedig elég jól beutaztam más az országot.

Jaj! Teljesen eltértem az oldal és az írás témájától. Szóval, ott a renovált kastély, és egy kereszteződés, amire ki van téve, hogy „Magánterület. Áthajtani tilos” (Mit nem adott volna Micimackó ezért az infóért (Nem kellett volna törnie kicsiny szalmával bélelt fejét, hogy mi az a „Tilos az á…). Az utcába körülbelül egy Velorex is csak háromra tudott volna befordulni, ezért, csalódottan gurultam tovább egy, maradjunk a meséknél, Holle anyó, és aprócska kutyájának tekintetétől kísérve.

Nem láttam a szemeit, de az arcán csodálkozás volt. A visszapillantókat már nem próbálom kihajtani, mert semmi értelme, ugyan is a jobboldali kihajtásához, mindig meg kell állnom. A kék vonal vége a térképen, azt jelzi, hogy vége a járható útnak. Eddig mentem. Kész. Egy tisztás volt, kétes állagú talajjal, amire nem mertem rámenni. No akkor, ha előre nem, akkor hátra. Nincs más választás ezt az utat meg kell tenni tolatva. Ha az ide felé út hosszúnak tűnt, akkor a vissza egy örökkévalóság volt. Az autó, és a pótkocsi teli falevéllel (A fülke is) Sárosak a kerek. Az antennák, mivel visszafelé már rendesen beleakadtak a fákba, össze-vissza állnak. Megtalálom a címet, majd megyek a mosóra, ami természetesen már bezárt. Holnap reggel. A több nyelven is ismert mondat. Az eset tanulsága? Ott akkor elhatároztam, hogy egy navigáció lesz bekapcsolva. Rátok bízom, hogy melyikre gondolok…

Tehát, ezek ismeretében gondolom érthető, hogy miért nem készült el a vasárnapi írásom.

Jó gurit
sklave
A képek egy része, a mondtakvolt.blog.hu, és a hotdog.hu oldaláról lett kölcsönvéve. Ezúton is köszönjük!

6 hozzászólás
  1. avatar

    @Zsolto
    Ahogy vacsa írja. :) Bezzeg egy vasutasnak! Pedig ő nem nagyon tévedhet el

  2. avatar
    vacsa

    1:1 a cserearány Zsolto…

  3. avatar
    Zsolto

    Csupa izgalom egy kamionos élete. Egy szolgálati év nálatok hánynak számít a nyugdíjig tartó versenyben?

  4. avatar

    Ja. Lemértem a gugléba, kb. 2800 láb. kb. 800-900 méter. Kihajtott tükörrel, mert már visszafelé hajtották az ágak. Itt a főveszély az volt, hogy rám esteledik. Akkor tutti ott alszom. :(

  5. avatar
    Gyurci

    Végül mennyit tolattál vissza a susnyásban? Kemény lehett, kanyarogva, behajtott tükörrel… Grat!

Szólj hozzá te is a cikkhez!

A hozzászóláshoz jelentkezz be. Nem vagy még tag? Regisztrálj!


Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.