Szabadlábon Velencében. Harmadik rész – Még mindig Velence

Az előző részben a Frári templomig jutottunk. Most néhány fénykép, pár szó az épületről, majd tovább sétálunk a San Marco felé, ahol megcsodálhatjuk a Piazza San Marco nevezetességeit is. A Szent Márk téren több híres épületet is és találhatunk, ilyen például…

…a Szent Márk Székesegyház, a Campanile és a Dózse Palota, de ide sorolhatjuk nég a két hatalmas oszlopot is: Marco és Todaro. Eredetileg hárman voltak, de szállítás közben egyikük beleesett a tengerbe, és máig ott pihen. Az oszlopokat Micheili dózse hozta a keresztes hadjáratból való hazatértekor. Ám évekig a megmaradt két oszlopot sem bírták felállítani, míg 1172 egy Niccolo Barattieri nevű ember egy akkor még különlegességszámba menő csigasor segítségével fel nem állította…

A velencei emberek máig nem mennek át közöttük, mert egy időben a kivégzett bűnözők holttestét a két oszlop között lógatták ki. Persze ennek is oka volt… Akit érdekel a történet, annak a Facebook-os oldalunkon szívesen elmesélem (www.facebook.com/navigaljgyurcival)

A Liberia felöli oldalon Sárkányölő Szent János, míg a Dózse Palota felöli oldalon…

…a szárnyas oroszlán (Velence jelképe) látható.

Hopp, kicsit elkalandoztam, tehát akkor a Frári templom (Chiesa dei Frari). Inkább csak mesélni fogok róla, mert belül itt sem lehetett fényképezni, így fotó nincs a legszebb részéről sajnos…

Néhány történelmi adat a Wikipédia tudástárából: “A Santa Maria Gloriosa dei Frari-bazilika a ferencesek temploma az olaszországi Velencében. Jacopo Tiepolo dózse a 13. században földterületet adományozott a szerzeteseknek és egy nagyobb összeg felajánlásával egy kisméretű, Szűz Máriának ajánlott templom építését tette lehetővé. Az újabb, nagyobb templomot 1250-ben kezdték el építeni gótikus stílusban valószínűleg Nicolò Pisano tervei alapján. A jelenleg látható épület a harmadik ezen a helyen, építése 1333-ban kezdődött és 1492-ben szentelték fel.”

“A bazilika hosszúsága száz, szélessége harmincegy méter. A főhajó tizennégy a két oldalhajó hét-hét méter széles.[3] A kereszthajó a főhajóhoz hasonlóan tizennégy méter széles, hosszúsága negyvenöt méter. A belső tér legmagasabb pontja huszonnyolc méteres magasságban van. A harangtorony magassága eléri a hetven métert, ezzel a második legmagasabb harangtorony a városban a Szent Márk-bazilika tornya után.”

Egy biztos jó magas. Szegény Canon nem is boldogult vele, így csak több darabban tudom megmutatni. Persze így is látszik hogy gyönyörű…

Belül rengeteg a megnéznivaló, a hely és az idő rövidsége miatt csak címszavakban a mondom el mik ezek:

– A Feszület-kápolna
– Antonio Canova emlékműve
– Giovanni Pesaro dózse emlékműve
– A Pesaro-oltárkép
– A Szent Péter-kápolna
– A Corner-kápolna
– A milánóiak kápolnája
– A Szent Mihály-kápolna
– A ferencesek kápolnája
– A kórus
– A szentély
– Keresztelő Szent János kápolnája
– A Santissimo Sacramento-kápolna
– A Bernardo-kápolna
– A sekrestye és a káptalanterem
– A Copertinói Szent József-oltár
– A Bemutatás-oltár
– Tiziano emlékműve
– Szent Antal oltára
– A kolostorok

Ezt hosszú órákig lehetne mesélni, de igazándiból a töredékét sem láttuk (illetve ennyi látnivalót, ennyi idő alatt csak a jobbak tudnak befogadni). Tulajdonképpen egy napot is el lehetne tölteni benne, de szerencsére nem tettük. Nagyon szép volt belülről, és az az óra, amit benne töltöttünk hatalmas élmény volt, ám én inkább a városban éreztem jól magam. Az emberek, a az üzletek, a keskeny sikátorok, a laguna, az árusok, és az a furcsa mód, amivel szállítanak, kiszállítanak, és élik mindennapi életüket…

Egy “kedves ismerős” a sikátorban

Az árukihordó, aki egy két méter magasra púpozott kiskocsival szállít csomaghegyeket

A szemetes

Vagy akár a DHL hajója

És persze a rengeteg mobil üzlet, amellyel tele vannak a terek, van itt póló, melegítő, sál, mindenféle kutyafüle, és még megannyi más is

Ennyit arról, hogy miért (is) szerettem Velencében lenni, és most folytassuk a harangtoronnyal (Campanile). A tetejéről belátni szinte az egész várost.

Először néhány szó azoknak akik a száraz tényekre (is) vágynak: “A Campanile az olaszországi Velencében található Szent Márk-bazilika harangtornya a Szent Márk téren. Magassága körülbelül 100 méter, oldalait féloszlopoknak tűnő kiemelkedések tagolják. A fehér kővel borított harangkamra minden oldalán négy-négy ablakot alakítottak ki. A harangkamra fölött négyzet alaprajzú dobon álló piramis alkotja a torony tetejét, a piramis csúcsára Gábriel arkangyal szobrát helyezték el. A ma látható torony helyén állt Velence legrégebbi, római kori alapokra emelt harangtornya, amelyet Pietro Tribuno dózse idejében kezdtek el építeni. A harangtornyot ekkor még őrtoronynak is használták, és közvetlenül a víz mellett helyezkedett el.” by Wikipédia

És a kilátás fantasztikus.Felülről látni a várost, a tengert, Lido szigetét, a Dózse palotát belülről…

A város a magasból…

Lido szigete a ködfátyolon keresztül

Velence és a tenger

A Dózse Palota

A következő részben a Dózse Palotát vesszük szemügyre, átmegyünk a “Sóhajok hídján”, és benézünk a ódon cellákba is… Folytatjuk.

Kapcsolódó cikkek:

http://navigyurci.hu/2012/09/16/szabadlabon-velenceben-aquileia/
http://navigyurci.hu/2012/09/21/szabadlabon-velenceben-masodik-resz-velence/
http://navigyurci.hu/2012/10/14/szabadlabon-velenceben-befejezes-az-utolso-nap/
http://navigyurci.hu/2012/10/21/szabadlabon-velenceben-uton-hazafele-hochosterwitz-vara/

2 hozzászólás
  1. avatar
    Zsolto

    Na, már azt hittem, vége a sorozatnak, de szerencsére itt a folytatás. Imádom a magasból készült képeket, nagyon élveztem ezeket is!

Szólj hozzá te is a cikkhez!

A hozzászóláshoz jelentkezz be. Nem vagy még tag? Regisztrálj!


Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.