Ahogy a TomTom GO930-as készülékről szóló írásom elején ígértem, a párhetes használat után most összefoglalom a tapasztalataimat és a véleményemet. Mivel az iGO-t elég jól ismerem és már sokat használtam is, nálam a TomTom használata az iGO-val történő összehasonlítás jegyében telt, ez lesz az alábbi írás vezérfonala is.

Először arra gondoltam, hogy összeszedem a pozitívumokat, majd a negatívumokat, de írás közben rájöttem, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű: lesz olyan pozitívum, amihez szorosan kapcsolódik egy negatívum is, ezért inkább témakörökre tagolom a mondókámat.

1. A HARDVER

Ez rövid fejezet lesz, mert a Tomi ebből a szempontból példa értékű. Nagyon igényes, masszív, minőségi darab. Az általam eddig látott, kevésbé márkás vagy noname PNA-k a nyomába sem érnek. Megjelenése elegáns, jó a fogása, a kijelzője remekül látható fényes nappal is. Az érintésre jól reagál, nem túl érzékeny, tehát ha menet közben döccen az út, a véletlenül arrébb rebbenő ujj nem okoz majd galibát, de nem is kell erősen böködni – pont jó. A hangminősége kicsit az én ízlésemnek tompa, ennek az is oka lehet, hogy hátrafelé sugároz a hangszórója, de a hangerő megfelelő, nem torz, a szöveg jól érthető.

Bluetooth

Ahogy az előző részben (Kinyílt a világ) írtam is, a Bluetooth nagyon jól működik a TomTomban. Sőt, túl jól. Mivel az autómban van beépített fedélzeti BT-kihangosító, szerettem volna továbbra is azt használni. Először cselesen azzal próbálkoztam, hogy megvártam, míg a telefonom rákapcsolódik a fedélzeti kihangosítóra, és csak utána kapcsoltam be a TomTomot, de nem jártam sikerrel, a Tomi rámenősen mindig visszacsábította a telefont az autó rendszerétől. A fordított megoldás pláne nem járt sikerrel, így sajnos ki kellett kapcsolnom a TomTomon a BT-t. Ezzel elvesztettem azt a lehetőséget, hogy a menet közben érkező SMS-eket kényelmesen, a Tomi képernyőjén tudjam elolvasni, hiszen így ő már nem észlelte a bejövő üzeneteket és egyéb eseményeket.

2. A KEZELŐFELÜLET

Megszerettem a menü jókora ikonjait, ezeket tényleg nem lehet eltéveszteni. A rajzolatuk némi ismerkedés után érthető, megtanulható. Viszont az nem tetszett, hogy a menüben csak egy irányban lehet haladni, a jobbra mutató narancssárga nyílnak nincs balra mutató párja, tehát ha túlszaladtam a keresett menüponton, akkor „körbe kellett tekerni” az egészet még egyszer, míg visszakerültem az előző képernyőhöz. Sajnos ilyenkor az is előfordult, hogy a nagy lendületben másodszor is túlszaladtam a kívánt oldalon. Menet közben ez sokszor okozott kellemetlenséget.

Nagyon megszerettem a TomTom navigációs képernyőjének státuszsorát, az alsó sávot, ahol tökéletesen látható számokkal, jelekkel közli a legfontosabb információkat. Bár ennek tartalma nem nagyon konfigurálható, erre nem is volt nagy szükség: minden fontos adat ott van, pont. Jobbra lent szükség esetén kiírja a megengedett sebességet is, és ha nagyon túllépjük, ez a rész pirosra vált.

A navigációs térkép mozgatása

Ami viszont az egész TomTommal kapcsolatban az egyik legnagyobb kifogásom volt, hogy menet közben nem lehet húzogatni a navigációs térképet a kijelzőn. Az iGO-n megszoktam, hogy ha látni akarom, hogy „na, ott a kanyar után hogy is megyünk tovább?”, akkor egyszerűen odébb húzom a térképet és megnézem. Ha nem jól látszik, amire kíváncsi vagyok, akár dönteni, forgatni, kicsinyíteni és nagyítani is tudom a nézetet – mindezt navigálás közben.

Hát a TomTomban ezt el kell felejteni, azon ha bárhol hozzáérsz a navigációs térképhez, azonnal a menüben találod magad. Kivétel ez alól a gyorsmenü ikonja és a felső sarkokban látható Plusz és Mínusz ikon, amivel kicsinyíteni és nagyítani lehet a térképet. Az hittem, talán ez helyettesítheti az iGO megoldását, de sajnos nem. A képernyő felbontása miatt ha annyira lekicsinyítem a térképet, hogy már látható lenne rajta a következő kanyar vagy elágazás, akkor már nem elég részletes a kapott kép ahhoz, hogy megállapítsam, melyik utcán is kell bekanyarodni.

Tény, hogy a menüben külön fejezet foglalkozik az útvonal különböző módszerekkel történő bemutatásával, lehet listás, berepülős, szabadon húzogatható, nagyítható nézetet is kérni róla –ezek mind nagyon korrektek és informatívak is, de nem pótolják azt a lehetőséget, hogy a piros lámpánál állva gyorsan odébb húzhassam a térképet, hogy megnézzem, merre is megyünk tovább.

A Gyorsmenü

A navigációs térképen balra egy kunkori, zöld nyíl hozza fel a Gyorsmenüt. Ebbe a beállítások között bóklászva lehet felvenni a gyárilag benne lévőkön kívül még egy-két pontot (pl. a sebességmérő kamerák jelentését). Szerettem volna, ha ez a funkció jobban testre szabható, több ikon férne el rajta, és azokat én választhatnám meg.

A POI-k

Van egy vesszőparipám, a POI-k szabad kereshetősége. Sajnos ez az iGO-ban nem megoldott, emiatt sokat bosszankodtam külföldön. Nem tudom beírni, például, hogy „vigyél a Vígszínházhoz”, mert ahhoz, hogy a Vígszínházat megtaláljam az iGO POI-adatbázisában, tudnom kell, hogy nagyjából merre van, mert csak a jelenlegi pozíció vagy a kurzor közelében tud keresni. Nos, örömmel jelentem, a TomTomban – némi bóklászás után – megtaláltam a „szabadszavas keresést”, ez nagyon tetszett. A város egyik ismeretlen szegletéből az elektronikai kütyüket árusító Gyorsboltba szerettem volna eljutni, de nem jutott eszembe az utca neve. A POI-adatbázisban viszont a neve alapján pikk-pakk megtaláltam, így pár kattintás után már indulhattam is. (Az odaút viszontagságairól lejjebb írok még…)

A POI-kkal kapcsolatban azonban van egy bánatom is. Bár a tesztkészüléken valóban lukulluszi választék volt POI-kból, és ezek ráadásul mind saját ikonjukkal jelentek meg a navigációs nézetben a térkép megfelelő pontja fölött lebegve, ezek az ikonok olyan aprók, hogy csak a legismertebbeket (Shell, McDonald’s, Mol stb.) tudtam azonosítani. Rengeteg olyan ikon hemzseg a térkép fölött (főleg a város sűrűn lakott részeiben autózva), amelyekről fogalmam sem volt, mit jelölnek, és nem is lett, mert ha bármelyikre ráböktem, azonnal a főmenü ugrott elő, nem a POI-ra vonatkozó bővebb infó. Az ikonok rajza sem nyújtott támpontot, mert amelyik nem valami ismert logó, arról nehéz kitalálni, hogy vajon mit is ábrázol. Az alábbi képnél sokkal zsúfoltabb POI-erdővel is találkoztam a belvárosban…

A következő részből kiderül, milyen volt navigálni a TomTommal.