Sanci barátom írása, a navigyurci.hu-n! Hát megjött, itt van! Minden idők legjobb PDA-ja már kapható idehaza is. Nem tesztkészüléket, a sajátomat nyomogatom péntek óta, lássuk, milyenek az első tapasztalatok! Sokat elmond a hozzáállásomról, hogy a tesztben a saját készülékemet mutatom be.

Már hetekkel ezelőtt megrendeltem a PDAtech-től, akik az elsők között hozták be az országba (és az elsők közt nekem is egyet, amit ezúton is köszönök!). Amikor a specifikációja megjelent, már sejtettem, hogy ez lesz a következő PDA-telefonom. A Google Nexus One megjelenésekor már majdnem bementem a boltba, de abból volt nálam tesztkészülék és pár dolog nagyon zavart. Ezeket teljesen kijavították, a Dizáááájööör-nél, minden úgy van, ahogy én szerettem volna. Az írásban arra törekszem, hogy a nagy lelkesedésem és elfogultságom ellenére is igazságos tudjak maradni, azaz leírjam a negatívumokat is. Remélem, sikerül…
Tökéletes külső

Miért pont a Desire?

Nem lesz rövid elmagyarázni, de megpróbálom, hiszen jogosan merül fel az emberben a kérdés, hogy miért pont a Desire, amikor van hasonló gép a piacon, nem is egy. Nos, a legfontosabb: csak Android! A WinMo kora lejárt, és nem hinném, hogy a WinPho 7-es meg fogja közelíteni az Androidot használhatóságban és dinamizmusban. Aztán a következő: én nem vagyok QWERTY párti. Egy jó virtuális billentyűzetet sokkal többre értékelek, mint a QWERTY-s fizikai billentyűzetet. Mondom mindezt úgy, hogy volt nálam QWERTY-s gép, nem is egy. Ezzel szemben el tudom fogadni, hogy valakinek fontos szempont a QWERTY, de én – kipróbálva a Nexus One-t – azt láttam, hogy a többérintős készülékeken oldalra fordítva a virtuális billentyűzet legalább annyira jól használható, mint a fizikai. A Desire tehát azoknak lesz a kedvencük, akik velem együtt inkább egy vékony elegáns gépet szeretnének, mint egy – a billentyűzet miatt – vastag, bumszli, sokszor ráadásul nehéz valamit. A Motorola Milestone persze nem vastag és a Backflip is elfogadható, de mindkettőnél sokkal gyorsabban gépeltem a képernyőn.
Véééékony

Ha tehát ebben megegyeztünk, nézzük a többi indokot. Ergonómia. Kitalálták már régen. Minden dolog mértéke az ember, a kényelmes készülékeket szeretjük. A HTC HD2-es – amellett, hogy WinMo, így lassan úgyis kimegy a divatból – szintén volt nálam, sőt olyat is ismerek, akinek megvolt két-három hétig. Eladta és én értem, miért. A konkurens (mármint szolgáltatásaiban és processzor-teljesítményében) HD2-es ugyanis túl nagyra sikeredett. Már viselhetetlen, kényelmetlen. Persze péklegényeknek kiváló, értem ez alatt, hogy akinek zongorista alkatú keze van, azaz rém hosszú ujjai, az szeretheti. Az átlagember viszont indokolatlanul nagynak fogja látni és a kezdeti lelkesedést az óriási képernyő iránt szépen lassan felváltja a bazinagy méret miatti kényelmetlenség állandósuló érzése. Röviden tehát amellett, hogy nem Android, a HD2-es még nagy is. Kilőve.
Nem nagyobb… legalábbis a mérete

Ha ez is megvan, mi is kéne még? Nézzünk körül, Androidból jelenleg mi kapható. Az 1 GHz-es procival marad a Google Nexus One, a Sony Ericsson Xperia X10 és a HTC Desire. Az Xperia X10 lehetne jó választás, nálunk is lehet kapni 152 darab ezres körül, és a T-Mobile kínálatában is szerepel hűségnyilatkozattal 20 ezres körül kell befizetni érte és további 7000 körüli részleteket kell kinyögni 12 hónapon keresztül. Az X10 ráadásul még jól is néz ki, de ha összehasonlítjuk a pdadb.net-en a Desire-rel, látni fogjuk, hogy kevesebb RAM-ja van, nem AMOLED-es a képernyője és nincs semmilyen navigációs billentyűje – mondjuk optikai egere, vagy legalább egy trackball-ja – szegényemnek. Emellett az Xperia, mint márkanév nem cseng jól, mert ha az embert kétszer átverik (X1 és X2), harmadszor nem nagyon hagyja magát. Így aztán hiába a 8 megapixeles kamera – ami ráadásul állítólag nagyon állati minőségben fotóz – és az 1 GiB ROM, nekem nem kell az X10-es. Mellesleg nem is tetszik a csillivilli előlap, ami tükröz mindenfelé. Az X10 tehát kilőve, akkor venném azt, ha a szolgáltatótól szeretném megvenni viszonylag kellemes feltételekkel.
Ugyanaz?

Marad a Google Nexus One. Miért nem az? Az olcsobbat.hu szerint nagyjából 150 ezrestől indul az ára, így árkategóriában hasonló, mint a Desire. Összehasonlítani nincs értelme, hiszen a belseje a két gépnek tökugyanaz. A külső viszont nem és itt megint a kezelőgombokra gondolok. A Nexusnál sajnos érintőgombok szolgálják ki az Androidot, ezek számomra a teszteléskor bizonytalannak tűntek. Emellett a navigációs billentyű megoldása a trackball: rájöttem, hogy ki nem állhatom.

Tehát mindent összevetve marad a HTC Desire, amely pont jó méretű, gyönyörű AMOLED kijelzővel, Android oprendszerrel, szabványos csatlakozókkal, vékony és tetszetős kialakítással. Talán csak a fényképező gomb hiányzik róla.

Kicsomagolás
A dobozban nincs egy árva CD-sem. Nem is kell, hiszen Android telefon lévén nem kell például szinkronizálnunk a számítógépünkkel, így szinkronizációs programra nem nagyon van szükségünk. Persze, aki mindenképpen ezt az elavult módszert követné, annak a telefonhoz adott microSDHC-n van egy HTCSync exe. Én magam nem is próbáltam ki, hiszen a WinMo telefonomat is immár vagy fél éve a Google fiókommal szinkronizálom. A gyári CD-ken a használati útmutató szokott még fenn lenni, ez nekem szintén hetek óta megvan, sőt magyarul is. Akit érdekel, ide kattintva megnézheti.
Végre vezérelhető

Kellemetlen meglepetés a kicsomagolás után, hogy a hálózati töltőhöz nincs meg a magyarországi konnektorokhoz használható adapter. Ezt majd meg kell vegyem valahol, addig meg töltöm a számítógépről, USB-n keresztül, mert szerencsére szabványos a csatlakozója. Kellemes meglepetés viszont, hogy a headseten végre van némi vezérlő gomb, így zenehallgatás közben léptethetünk és bele is tekerhetünk. De ne szaladjunk ennyire előre, kapcsoljuk be!

Beüzemelés

Tudtam én, hogy a világon nincs még egy olyan egyszerű dolog, mint a Google-alapú telefonokat beüzemelni. Azért ért kellemes meglepetés több is. Írtam korábban, hogy már jó ideje a WinMo telefonomat is a Google fiókommal szinkronizálom, így a kontaktjaim telefonra varázslása így nem volt probléma. Azon azért meglepődtem, hogy a kedvencek is megjelentek, mégpedig azok a személyek szerepeltek benne, akiket tényleg gyakran hívok. Az első döbbenet után percekig gondolkodtam, hogy is lehet ez, aztán rájöttem, hogy a múltkori HTC Legend teszteléskor beállítgattam azon, kik is a kedvenceim. Ezek szerint a telefon a Google címjegyzékemben ezt eltárolta, és most, hogy újra egy Androiddal jelentkeztem be, vissza is küldte rá. Nem kell ugye mondjam, hogy milyen kényelmes dolog ez. Nem kell újra összevadászni a családomat és a barátaimat. A beüzemelésnél ezzel egy fél órát megspóroltak nekem.
Ismeri a kedvenceimet…

Hogy ne legyen teljes az örömöm, sajnos a kedvenceket ez is névsor szerint rendezi, így a “Szerelmem” lekerült az “Sz”-betű miatt az aljára. Mondják, nevezzem át “Angyalomra”, és akkor az elején lesz… Remélem azért ezt hamarosan megoldják. Azt azért mindenképpen megjegyzem, hogy immár úgy használom a telefont 3 napja, hogy nem kellett ráhekkelnem semmit sem, az Android Marketről leszedtem hozzá egy DivX lejátszót, más minden rajta volt alapból.

A Google Sync-ről

A Google Sync egy jól használható módja annak, hogy integráljuk a Google web-alapú szolgáltatásait – a Gmailt, Google Naptárat és a Névjegyzéket – a beépített vagy natív e-mail, naptár, névjegy kezelőnkbe a tenyérszámítógépünkön, vagy okostelefonunkon. Szinte minden operációs rendszeren működik, így igénybe vehetjük például BlackBerry, Apple, Nokia/Symbian, Windows Mobile és természetesen Android alapú készülékről is.

Az első lépések

Ha a készülék támogatja a Microsoft Exchange ActiveSync protokollt, a Google Sync segítségével közvetlenül a készülékre érkezhetnek a Gmail, a Google Calendar események is. Ha a mobil készülék támogatja a SyncML szabványt, a Google Sync képes másolatot készíteni a címjegyzékünkből a Google fiókunk címjegyzékébe. Ezután a Google fiókunkban tett változások megjelennek a kéziszámítógépünkön és fordítva, így könnyedén rendezgethetjük a névjegyzékünket is.

Mi kell mindehhez? Mindössze egy ingyenesen létesíthető Google hozzáférés. A szinkronizálás automatikusan és kézzel is végrehajtható, így nem feltétlenül igényel mobilinternet kapcsolatot, hazaérve vagy wifi hotspot közelében is kapcsolódhatunk hozzá.

Sense

A Nexus tesztelésekor már kitértem mindenre, amit a készülékről hardveresen tudni lehet, nincs sok értelme részletezni újra, hiszen a két masina hardveresen majdnem ugyanaz. A Nexus tesztet a kedves olvasó elolvashatja ide kattintva. Lényeges különbség viszont a Sense felhasználói felület, amely a Nexuson nincs, itt viszont van. Ezt is ragozhatnám, de szintén kiveséztem már, mégpedig a HTC Legendről írt tesztben, amely ide kattintva olvasható el.
Internetezés tökéletesen

Ami viszont megunhatatlan, az az élő háttérkép. Évekig el bírnám nézni ahogyan a vizet borzolja a szél az ikonok alatt (megsúgom, hogy az összes Androidos ismerős azon kepeszt, hogy valahogy felhekkelje a saját gépére). Mondják, hogy sokat fogyaszt, de engem nem érdekel, hiszen régóta úgy vagyok már vele, hogy egy napot bírjon ki a masina. És mivel ez meg szabványos USB-s csatlakozóval rendelkezik, én pedig ritkán tartózkodom USB aljzattól távol, ma már ez sem követelmény. Úgyhogy minden elektronzabáló funkciót engedélyeztem, de így sem bírtam estig lemeríteni. Ha meg lemerülne, arra van három megoldásom is, íme:
Pótakksik: napelemes, USB-s, bringadinamós…

GPS és navigáció

Volt szerencsém a Motonavhoz, ami egy iGO-klón. Így aztán gyanítom, hogy a szuper képességekkel rendelkező Desire-re is hamarosan megjelenik az iGO. Erre utalnak az iPhone vs. Android konferencián hallottak, miszerint “Friss Nav N Go hír, hogy az iGO körülbelül 1 hónap múlva végre felkerül az Android Marketre, lesz belőle szimpla Magyarország verzió, ezenkívül pedig egyre közeleg az időpont (még néhány hét), amikor végre kézbe vehetjük az első iGO primo szoftveres készülékeket”. A GPS képességét egyébként már most kipróbálhattam a Google Mapsszel, hihetetlen, hogy lakáson belül is többször fogott jelet és szintén megunhatatlan, ahogy a készüléket forgatva – a beépített iránytűnek köszönhetően – forog az iránytű is. A Google Maps használatánál meg kell említsem, mennyire kényelmes a kétujjas zoom, ugyanis a Desire-en is működik már.
Az iránytű a Google Maps-en is forog

Multimédia

Ha már 1 GHz, az ember azt várja tőle, hogy a filmeket is vigye, még extrém adatfolyam esetén is. Nos, én egy 2500 kbps-es DivX filmet játszottam le vele, ugyanúgy vitte, mit a Teszt.avi-nkat amely 1200 mbps körüli. Sajnos továbbra is csak egyetlen DivX lejátszó érhető el az Android telefonokra, ez pedig kicsit szaggat. A filmek egyébként hihetetlenül élvezetesek, itt ugrik ki leginkább, mit is jelent az AMOLED kijelző…
Gyönyörködteti a szemet…

Problémák

Én magam eléggé rákkattantam a webkettőre, az Androidra váltásnak ez volt az egyik fő oka. Sajnálattal vettem azonban tudomásul, hogy egyes funkciók nem működnek – remélem csak egyelőre – jól. Így míg a Legendről tökéletesen meg tudtam osztani a fényképeimet, addig a Desire-ről sajnos hibásan mennek fel a képek a Picasa webalbumjaimba. Íme egy példa, amely eléggé elkeserítő:
Hibás képfeltöltés

Az eredeti fotó jó, úgyhogy valahol a feltöltésnél történik probléma, amitől a képek alja mintha elveszne. Próbáltam én mindenhogyan, wifiről, HSDPA-ról, sőt a Google Maps Buzz (Zümm) szolgáltatásából is, az eredmény sajnos ugyanaz. Ebben a formában sajnos a fotómegosztás használhatatlan, remélem nagyon hamar javítják. A Buzz-ból ráadásul sehogyan nem sikerült fotót feltöltenem, egy darabig próbálkozik, majd kilép a Google Maps-ból is a Desire, remélem ezt is hamar javítják.

Azt is nehéz lesz megszokni, hogy lehagyták a fényképezőgép működtetéséhez szükséges gombot. Így aztán amíg előre fényképezünk, könnyen nyomjuk a navigációs billentyűt, de magunkat szinte lehetetlen lefényképezni. Én magam már nagy rutinra tettem szert abban, hogyan kell magamat – és főként a mögöttem elterülő látványt – lefotózni megfordított géppel, de ezzel még gyakorolhatok…
Szabványos és pontos

Kiknek és minek?

Ilyen egyszerű dolgom még nem volt, nagyon könnyen megfogalmazom: azoknak, akik a létező legjobbat akarják, ami ma kapható. Lehetne cifrázni, de nagyjából ez a lényeg.

Néhány technikai adat:

Méret: 119 x60 x 11,9 mm
Frekvencia: 1000 MHz
Akkumulátor: 1400 mAh
Mobiltelefon funkció: GSM850, GSM900, GSM1800, GSM1900, UMTS900, UMTS2100
Navigáció: igen

Az eredeti cikk, itt olvasható:
http://www.technet.hu/telefon/20100412/htc_desire_-_beteljesult_vagy/