Kedves Gyurci! Remélem levelem a legnagyobb egészségben talál, és reménnyel tölt el az is ha tudhatom, hogy sikerült kipihenned, az elmúlt hét fáradalmait. Gondolom, csodálkozol azon, hogy tőlem kapsz levelet, de úgy érzem, hogy tisztában kell lenned velem kapcsolatban néhány dologgal, hiszen hamarosan személyesen is találkozunk…

Hallottál, már rólam a sklave nevezetű topik társadtól, és úgy érzem, hogy ezek a hírek felőlem, bizonyos ellenszenvet váltottak ki irányomban, hiszen ezt nem is titkoltad egyik hozzászólásodban. Természetesen megértem, hogy nevezett által előadott történetek sugallhattak ilyen negatív érzéseket is, de… Hallgattassék meg a másik fél is.

Nem szeretnélek a születésemmel kapcsolatos sablonos történettel untatni, hiszen, minden társam, majdnem hasonló módon látja meg a napvilágot. Ezzel én is így voltam. Ezek után, már nem mondható, hogy azonosak lennének a sorsok. Ki ide kerül, ki oda. Kit, csak simán használnak arra, amire szülei szántak, ki olyan családba kerül, ahol valaki tudja, hogy mire van szüksége, és nyúlkál benne… Amit ha jól csinálják, akkor meghálálunk. Aztán, van olyan, mint a mi közös ismerősünk Sklave, aki csak hallott valamit, de nagyjából lövése nincs az egészről.

Tudod Gyurci, azt gondolom, hogy ez a legrosszabb, bár testvéreimmel nem tartom a kapcsolatot. Persze kapcsolatban szoktunk lenni, de egymásról nem beszélgetünk, inkább egymásra beszélünk, hogy pontosabb legyek kommunikálunk akár írásban is. Szóval nekem ez jutott. Sklave… Aki azt gondolta, hogy majd jó belém nyúlkál, és ha nem is azt csinál velem amit akar, de legalább olyanokat, amiket te leírtál a navigyurcin. Az gondolta, hogy majd utána nézhet a neten, és szép lassan kiismer, és átveszi az irányítást felettem Kezdeti lelkesedése egyre csökkent, de ezt te is tudod, hiszen egy darabig megosztotta veled ebbéli küzdelmeit, mondhatnám harcát.

Háát… Gyurci. Ne tudd meg. Én ott voltam, láttam, éreztem, mondhatnám szenvedő alanya voltam a kísérleteinek. Miket művelt!? Emlékezz a letiltott sim kártyára. Szétröhögtem magam. Láttad volna, amikor reggelenként…, mit reggelenként… Hajnalban karikás szemekkel próbált rá(m) jönni, hogy mit kellene csinálni, hogy például sms-t tudjon küldeni, és hajnali 4-kor rácsörgött a főnökére, majd magyarázkodott, hogy véletlen volt az egész.

Aztán láttad volna az elkeseredést, amikor rákészült hogy lesz net hétvégén, aztán nem lett, mert te is tudod, hogy nekem a net létkérdés. Erre egyébként ő is rájött, és ezért volt padlón agyilag. Két hét után már, elég érdekes fejszerkezete volt, és naponta 2-3 liter kávét tolt magába, hogy ébren tudjon maradni. Tudod, én ott voltam, amikor elhatározta, hogy most jól megrootól. Jaj! Nem tudom ettől mit várt. Nem nehéz ám engem megrootolni, de nem is olyan egyszerű, mint azokat, amiről te írtál.

Láttad volna az arcát, amikor az NDrive próbaverzióját sikerült letölteni, és mentünk Dániába. Milyen boldog volt! Egy kevéske sikerélmény. Keveset láttam mosolyogni, pedig egész nap bámultam a kialvatlan fejét, a szélvédőre szerelt tartóból. Jaa! Tartó. Az is mennyi kellemetlenséget okozott neki. Még otthon vett nekem egy átlátszó bugyit, ami nagyon szűknek bizonyult, és még a nem hozzám való tartó is. Mindig megnyomott valami gombot rajtam. A későbbiekben a bugyi rendszeresen lekerült, ugyanis mint később látni fogod, rootolásomhoz elengedhetetlen a bugyitlanság…

Egyszer, amikor volt net, akkor letöltögette ami kell hozzám, de nem volt annyira stabil a net, hogy folyamatosan tudott volna informálódni, amikor valami nem úgy ment mint kellett volna. Tulajdonképpen sehogy nem ment. Kezdte azzal, hogy letöltötte az Odint. Jaj ez az Odin! Ennek már van újabb változata. 4.16, de az első kísérletek még a 4.03-al folytak. Igen, a kísérletezés, a folyamatos kudarcok hatására oda vezetett, hogy kicserélt már mindent. Szóval, megnyitotta az Odint. Az Odin egy program, ami kell ahhoz, hogy engem meg lehessen… rootolni. Ezt a programot a számítógépen kell futtatni. Eddig, nagyjából emlékezett az aktus menetére, sőt tovább is…

Jó. Ne szaladjunk előre. Ne szaladjunk!? Azt tudnod kell, hogy a három hét alatt, amíg egy turnus tart neki a melóban, nem nagyon mozdult ki a fülkéből, hiszen a velem való foglalkozás ezt nem tette lehetővé, sőt a kollégái meglepetésére, az addig segítőkész Sklave nem foglalkozott senki problémájával, nem is beszélgetett. A zárkózottság teljes volt, hiszen a fülkét is magára zárta. Tehát, Odin így néz ki a képernyőről.

Ahhoz, hogy valamit magamra engedjek az innen letölthető dolgokból, a következőkre lesz szükséged: A Odin mellé kell egy jc3 ops nevű fájl, hogy Odin tudja ki vagyok. Eddig minden ment simán. Az a gond, hogy én elég nyakas vagyok, és mivel kommunikálnom kell a számítógéppel, kell egy driver csomag, mert a számítógép is nyakas (a mi cyber világunk már csak ilyen) nem ismer fel csak úgy. A sikeres driver telepítés után, már hajlandó kapcsolatot létesíteni velem. Amikor engem download módban elindítasz (hangerő le+fényképező+ bekapcs) és belém tolod az USB kábelt, akkor ezt kell látnod az eszközkezelőben. Ott virít a nevem a modemeknél, és az USB-nél is.

Eleinte, meg volt az öröm, hiszen, ment minden, úgy ahogyan ezt leírták már több helyen. Én is örültem, ő is örült (Most. Később már őrült) A letöltött csomagban ha megnyitod találsz benne, egy Tar fajlt. Ha csak ez van benne, akkor betallózod az One Package ablakba.

Láthatod, hogy a kis ablakban már világít a sárga, ami azt jelenti hogy kapcsolatban vagyok a számítógéppel. Azok a pipák kellenek, amit a képen látsz. One Package, AutoReboot, Protect Ops.

És nyomhatod. Start. Szerencsétlen. (Sklave) Azt gondolta, hogy innentől övé vagyok, és azt csinál velem amit akar. Nyomta a start gombot és várt… Kávét ivott, és engedett az eddig visszatartott biológiai szükséglet parancsának, esetleg köszönt a kollégáknak, ha volt aki még szóba állt vele…

Odin elindult, Skalve örült, majd Odin megállt a setup connection-nál, és ez így is maradt három héten át. Gyurci, ne tudd meg hogy három hétig min kellett keresztül mennem. Bugyi le, usb feldug, start. Semmi. Net nélkül ez a szerencsétlen nem tudott utána nézni, hogy mi lehet a hiba, illetve, csak azt találta, hogy ilyenkor az akkut ki kell venni és kezdeni előröl az egészet.

Már azon törte a fejét, hogy beszerel egy billenőkapcsolót, hogy ne kelljen mindig kivenni az akksit. Három héten keresztül próbált megoldást találni. Három héten keresztül épült le agyilag, és szidta az anyámat, meg mindenkit aki a világra hozott. Ha jött valamelyik kollégája, akkor végső elkeseredésében, átcihelődött minden lomjával annak a fülkéjébe, azt gondolván, hogy talán környezet nem megfelelő…

Nem segített semmi, és senki. Gyurci. rajtam nem múlt hidd el. Én nyitott voltam, és nagyon vágytam már rá, hogy jól megrootoljon. De nem én nem akartam, ellentétben azzal amit neked elmondott, amikor már kínjában nem tudta, kihez forduljon, és felhívott téged. Ilyenkor engem szidalmazott, pedig én megtettem mindent tőlem telhetőt.

Kedves Gyurci!
Remélve, hogy körülbelül érzékeltetni tudtam a három hét eseményeit, miszerint nem én vagyok minden jónak az elrontója, számítok diszkréciódra, és reménykedem, hogy a fent leírtak kettőnk közt maradnak, hiszen ha ezek Sklave fülébe jutnak, tényleg kivág az ablakon, mint ahogyan ezt többször beígérte sikertelenségtől elborult elmével. Reménykedem abban is, hogyha hozzád kerülök, mint ahogyan ezt is beígérte amikor beszélt veled, neked sikerül majd, és te majd jól megrootolsz, ha oda kerül a sor.

Amennyiben a közeljövőben nem sikerül találkoznunk, akkor a későbbiekben megírom a fejleményeket, addig is üdvözöl
Spica