Szilveszterre tekintettel, remélem elnézi nekünk a Google, hogy nem éppen releváns írást helyezünk el az oldalon. Elnézik nekem (nekünk) különböző elemzők, aki nagyon értenek az elemzéshez, hogy a mai napon amikor túl vagyunk az ünnep megpróbáltatásain, kicsit lazábbra vesszük a dolgot…
Az egész évi hajtás után, amikor nagy nehezen kiválasztottad a neked megfelelő ajándékot a lakás valamelyik eldugott zugában ott lapult egy csomag, rajta a neved, és izgatottan vártad, hogy kibonthasd, mintha nem tudnád, hogy mit rejt. A csomag, amit jobbik esetben te csomagoltál, rosszabbik esetben a gyerek. A legrosszabbik esetben ezt is a nejre bíztad, hiszen olyan szépen tud csomagolni, meg amúgy is… Mi dolga van karácsony előtt egy háztartást vezető feleségnek, anyának???!
Megtetted kötelességed, hiszen órákat, napokat, sőt lehet hogy heteket töltöttél a számítógép előtt, bújva a netet, olvasva hozzászólásokat, nem tűrve pisszenést sem. Ez a keresés mind szellemileg, mind fizikailag lefárasztott, olyannyira, hogy elmagyaráztad a családnak, hogy a fenyő felöltöztetését valakinek messziről is figyelni kell, elkerülendő a fa aszimmetrikus feldíszítését (Az aszimmetriának később jelentősége lesz). A perspektíva a legjobban a heverőről látható be, és ehhez a legjobb testhelyzet a vízszintes. Kezedben a távirányító, hogy a hangerőt tudd szabályozni (felfelé), ha esetleg a család többi tagja hangosan vitatkozna, hogy melyik ágra kerüljön a nyulacska, bárányka, csengőcske, angyalka stb.
Azt mindenki tudja, hogy az irányító művelet is stresszel jár, amit a szervezet száj kiszáradásával is jelez. Ezt a jelenséget csökkenteni kell időnként pár korty sörrel, ami legtöbbször üvegben van, és ami üveg kapacitása korlátozott. Ezért hogy a díszítés ne maradjon felügyelet nélkül, megkérted nejt (aki nem tudod, miért szaladgált a konyha és nappali között), ha már úgy is ott jár, cserélje ki az időközben kiürült üveget.
Nem beszélnék a vízhólyagos kézről, ami vízhólyag a fa befaragásakor került a tenyeredre a baltától, amivel befaragtad a fenyőt. Idén sikeresen, mert volt olyan év amikor új fenyő kellett, mivel a meglévőt elfaragtad. De volt, amikor új tartó kellett, mert nem volt már türelmed a faragáshoz, és próbáltad bele erőszakolni a fát a tartóba (persze, hogy a műanyag gyengébb volt).
A siker, és a családi béke attól függött, hogy sikerült-e beszerezni gallyra vágottak valamelyikét az utolsó nap, amikor kiderült, hogy valamelyik égő is kiment, a tavaly még működő fényfüzérből.
Tehát úgy gondolom, (és te még inkább) hogy rád fér a lazítás, és talán a mai napon nem akarsz nehéz, és gondolkodásra késztető teszteket olvasni, ami szándék itt találkozik az enyémmel, miszerint én meg nem akarok, hosszú, és nehéz tesztet írni…
Valamikor az év közepén, amikor szerettem volna megfelelni a góré elvárásainak (ugyan ki ne szeretne?), és kerestem a megoldást arra, hogy Franciaországban a lehető legtöbbet tudjak menni nem fizetős úton, mivel az autópályák nagyon drágák, ezzel szemben nagyon jól kiépített főúthálózat is van. Sok helyen lakott területen vezet keresztül, ezért lassabban haladsz ugyan, de a látvány kárpótol. Némely település egy időutazás. Nincsenek agyon renoválva az épületek, és láthatod mindegyikről milyen lehetett régen. Legyen az város, vagy akár csak egy falu is, biztosan találsz egy kastélyt és egy templomot.
Persze a góré nem azért akarja, hogy ilyen úton közlekedj, hogy minél több élményben legyen részed. Ha a képbe véletlenül begurul egy veteránautó, akkor még nagyobb a hatás…
Ehhez nem kapjuk meg az ország főútvonal hálózatát, ezért próbáltam keresni a neten. Nem volt egyszerű, de nem is lehetetlen. Jó sok időmbe telt, mire nagyjából sikerült feltérképeznem Franciaország úthálózatát. Közben jutottam ahhoz az információhoz, hogy a főutak 0 kilométerköve a párizsi Notre–Dame előtt található. Ez nem kis meglepetést okozott, és beindította a fantáziámat.
Mi jut eszébe a kedves olvasónak erről az épületről? Nekem természetesen (Vagy nem természetesen) a nevezett épület toronyőre, harangozója. Quasimodo. Lehet, hogy köze van a 0 kilométerkőhöz, így közvetve a navigációhoz?
Amíg összeszedem a gondolataimat a lehetséges válaszhoz, ajánlom elolvasásra párizsi útleírásom ami mondjuk úgy, releváns. Ha nem is az oldalhoz, de ehhez a témához biztosan…
Folytköv.
Jó gurit
sklave
A képeket a szépkarácsony.hu, szallasparizs.hu, muvtor.btk.ppke.hu, és a travel.webshots.com oldalakról kölcsönöztem. Köszönöm.
Kapcsolódó cikkek:
Quasimodo és a navigáció, Quasimodo és a navigáció II., Quasimodo és a navigáció III. Befejező rész.
Na, így jár, aki a második részt olvassa először és nem figyel eléggé. Hát persze, a 0. kilométerkő a kapcsolat Kvázi-Módó és a navigálás között. Jó volt a karácsonyi leírás is, nekem tavaly elegem lett az őskori fenyőtalpakból. Kicsit ferdén állt a fa, ezért úgy döntöttem, hogy a talp egyik vaskarját hajlítom meg. Neki is feszültem két hüvelykujjal, de a jobb hüvelykujjam második percének ízülete gyengébbnek bizonyult a vasnál és a vasmarkomnál is, az ujjam egy rémisztő reccsenéssel 120 fokban hátrabicsaklott, majd ugyanazzal a lendülettel helyre is ugrott. Igazán fogni, szorítani márciusig nem tudtam vele, de egész júniusig sajgott még néha. Úgyhogy idén vettem egy gépesített fenyőtalpat, csak bele kell állítani a fát, és egy kiálló, racsnival működő kart addig taposni, míg négy vaskarom atomszorosan meg nem fogja a fát. A faállítás idén 10 másodperc volt, ez a legnagyobb találmány a sliccgomb óta :)
@ Zsolto Zseniális amit sklave művel…
@Zsolto!!
Húú. Már azt hittem…na jó, azért azt nem, de akár az is lehetett volna, pedig kicsi volt a valószínűsége…de hát a mai világan…. Szóval jó újra “látni”
Mondjuk a leírásod alapján kirázott a hideg, mert hallottam már ilyen hangot, amit ujj adott ki Brrr Szóval láthatjuk, hogy minden, mindennel összefügg, akár a slicc is a karácsonnyal, Gondolom mindenkinek van, mondjuk úgy, nem relaváns élménye…..Ja! Ez csak egy komment. Nem a blog…. :)