Ma egy igazi különlegességet hoztam nektek. Egy “özönvíz” előtti navigációs rendszer tesztjét, amelyet napjainkban próbált ki Jon Landes, és Tristan Thielmann professzor. Remélem megnyeri tetszéseteket ez a különleges olvasmány…

Jon Landes ötajtós konyhaszekrényhez hasonló, fehér Toyota Camryja maga is múzeumba illő darab, nem is beszélve arról a navigációs rendszerről, amely a sofőrjét segíti a tájékozódásban.

Tristan Thielmann szerint, aki a Massachusetts Institute of Technolgy vendégprofesszoraként a térképészet és a média kapcsolatát kutatja, a Landes autójában található az Etak Navigator, a világ első, bárki által megvásárolható autós navigációs rendszerének utolsó működőképes példánya. Thielmann könyvet ír a navigációs rendszerek fejlődéséről, és erre a hétvégére a San Francisco-i öbölhöz utazott, hogy Landes társaságában kipróbálja az Etak Navigatort. A teszt során elsősorban azt vizsgálták, hogy mire képes valós forgalmi körülmények között ez a rendszer, melyet Landes, az Etak volt szoftverfejlesztője 1989-ben szerelt be az autójába.

A Navigator zölden villódzó képernyőjén megjelent az Öböl talán legelső digitális térképe, és a két tesztpilóta útnak indult Landes Redwood City-i otthonától. Áthajtottak a Bay és a San Mateo Bridge-en, elhagyták a San Francisco nemzetközi repülőteret és az Oakland repülőteret, majd a Half Moon-öbölben folytatták útjukat, hogy kiderüljön, kifognak-e a kanyargós utak a rendszeren.

− Eddig nem sikerült zavarba hoznunk – mondta Landes.

A Navigator mindvégig pontosan mutatta, merre járnak. Kiírta a GPS-koordinátáikat, és az Atari Pong játékokból ismert tipográfióval, szép zöld betűkkel megjelenítette az utak és autópályák számát is. (A hasonlóság nem véletlen: a híres vitorlázó, Stan Honey által alapított Etak első befektetői között ott volt Nolan Bushnell, az Atari atyja is.)

Thielmann videóra rögzítette az utat. Elmondása szerint ez az anyag is segít pontos képet alkotni a médiatechnológia történetének e korai szakaszáról. A műszaki múzeumokban élettelen tárgyak sorakoznak – ennek a való életben elvégzett próbának az a fő érdeme, hogy megmutatta, milyen volt valós körülmények között használni ezt a valóban múzeumba illő rendszert.

A modern GPS-alapú navigációs rendszerekkel ellentétben az Etak Navigator nem műholdak segítségével, hanem az ún. relatív helymeghatározás (dead reckoning, DR) segítségével, egy fix ponthoz viszonyítva határozza meg a jármű helyzetét. Landes autójában egy iránytű, egy cipősdoboz méretű processzor, több magnókazettányi digitalizált térkép, valamint egy nagyobb és egy kisebb vektorgrafikus, monokróm monitor található. A kerékjáratokban elhelyezett mágneses érzékelők közlik a rendszerrel, hogy milyen gyorsan halad az autó, mikor és merre kanyarodik stb.

Az Etak Navigator az 1980-as években kb. 1500 dollárba került. A cég azóta többször is gazdát cserélt, és jelenleg a holland TomTom birtokában van, így akár a mai TomTom navik ük-ükapjának is tekinthető… − Csakhogy még a TomTom-nak sincs belőle működő példánya – jegyzi meg Thielmann…

Landes és Thielmann négy éve ismerte meg egymást a régi Etak-dolgozók egyik találkozóján, és a fenti próba a harmadik alkalom volt, amikor Thielmann működés közben látta Landes féltve őrzött kincsét. Thielmann szerint az Etak Navigatorban alkalmazott technológiának előnyei is vannak a mai rendszerekkel szemben. Működik alagutakban és felhőkarcolók között is, ahol a műholdas navigáció bizony legtöbbször csúnyán elvérzik, ráadásul a modern GPS-alapú navik néha a sofőr ösztöneit semmibe véve, a józan ésszel ellentétes utasításokat adnak – az Etak ilyet soha nem tenne, hiszen csak a jármű helyzetét mutatja meg, és a sofőrnek kell eldöntenie, hogy merre halad tovább.

Az eredeti cikk itt olvasható. A fordításban pedig állandó fordítónk, Zsolto volt segítségünkre, köszönjük.