Szinte napra pontosan egy éve, 2013. október 25-én érkezett hozzám a Nokia 9-es szériájának akkori csúcsmodellje, a Lumia 925. Minden tekintetben annyira lenyűgözött, hogy úgy döntöttem, megszabadulok a számomra keserű csalódást okozott LG 4xHD készülékemtől,…

…búcsút mondok a zöld kukások ligájának, és átigazolok az ablaktisztítók csapatába. (No, nem egy Lumia 925, hanem az ahhoz hardverben nagyon hasonló, de jóval olcsóbban megkapható Samsung Ativ S lett a kiválasztott, és nem is okozott csalódást.)

A napokban pedig ismét olyan kivételezett helyzetbe kerültem, hogy vendégül láthattam a Nokia 9-es sorozatának 2014-es zászlóshajóját, a májusban bemutatott Lumia 930-ast. Míg a nálam járt, barnás színvilágú Lumia 925 barátságosan elegáns volt, a 930-at leginkább a hűvös elegancia jellemzi:

A 930-at egy rendkívül igényesen megmunkált fémkeret öleli körül; szerszám nélkül nem levehető hátlapja a 925-éhez hasonló, kellemes tapintású műanyagból készült. A széleken lágy ívben lecsapott, ettől látványosan megcsillanó előlapról el kell mondanom, hogy volt már a kezemben több Gorilla Glass 3-as fronttal rendelkező telefon is, de ennyire végtelenül simának tűnő, és az ujjlenyomatokat is csak mérsékelten gyűjtő üveggel csak a Lumia 925-nél találkoztam. Erről nem csak a leírások alapján hiszem el, hanem érzem is, hogy valóban üvegből van.

De nem csak az anyaghasználat, a formavilág is sokat változott: A Lumia 925 kézbe simuló, lágy vonalait csak a viszonylag hegyes sarkok törték meg, a 930-nak viszont szinte minden porcikáját az egyenes, sík és párhuzamos élek, felületek jellemzik, és érdekes módon egyedül a sarkai lettek lágyabb ívűek, mint amiket a 925-ön láthattunk. Ebből adódóan az új modell élei kicsit nyomták az ujjaimat, főleg tájkép üzemmódban, mondjuk fotónézegetés vagy játék közben. Ezzel azonban vége is a formai kialakítás kritikájának: a Lumia 930 lenyűgözően szép, tökéletesen kidolgozott tárgy.

Ha már eddig is a 925-höz hasonlítottam a 930-at, akkor haladjunk tovább e téma mentén, és ejtsünk szót arról, hogy miben változott a beltartalom. Az alábbiakban csak a fő módosításokat foglaltam össze:

A fentiekből kiderül, hogy a 930 minden fő paraméterét tekintve sokkal izmosabb lett, és a tömege is érezhetően megnőtt. Bár köztudott, hogy a Windows Phone operációs rendszernek kisebb a hardverigénye, mint az Androidnak, és emiatt már a Lumia 925 is egy kimondottan szélvészgyors készüléknek számít, a 930 rá tudott tenni még jó pár lapáttal. A programok megnyílása, a futó alkalmazások közötti váltás szemmel láthatóan még gyorsabb lett, a nagy hardverigényű applikációk (jellemzően a játékok) pedig a FullHD felbontás ellenére is gördülékenyebben, adott esetben pedig nagyobb felbontással, több effektet engedélyezve futnak. A Lumia 930 egy igazi erőmű. Ez azon is érződik, hogy komolyabb játék vagy hosszabb böngészés során komolyan át tud forrósodni nem csak a hátlap egy része, hanem a hőelvezetésben részt vevő alumíniumkeret is.

A kijelző képe valóban lenyűgöző, de nem is vártam mást a 925 után. A színek ragyogóak, telítettek, a fekete valóban fekete (ez nem is csoda, hiszen az AMOLED kijelzők lényege, hogy maguk a képpontok világítanak, így amelyik képpont azt az utasítást kapja, hogy ne világítson, az valóban koromfekete marad). A FullHD felbontás előnyei persze az operációs rendszer menüjét és a csempés kezdőképernyőt nézegetve még nem annyira érvényesülnek, mivel ez egy alapvetően egyszerű grafikájú felhasználói felület. Amikor azonban fotókat nézegetünk, a neten böngészünk, filmet nézünk, vagy játszunk, azonnal szembetűnik, hogy a nagyobb felbontás nagyobb részletgazdagságot tesz lehetővé.

A Lumia 930 üzembe helyezésének egyik apró akadálya, hogy nem mini, még csak nem is micro, hanem nano SIM-et használ, így aki nem valamilyen nagyon modern készülékről vált rá, annak elsőkörben el kell ballagnia a szolgáltatójához – vagy netes útmutatók alapján kétes kimenetelű SIM-kártya-faragási műveletekbe kezdhet a konyhaasztalon. Bár a mai telefonokat leginkább már csak hagyománytiszteletből és jobb kifejezés híján nevezzük telefonnak, azért a távbeszélgetés még mindig fontos funkció, és a Lumia 930 ezen a téren sem okoz csalódást. A beszélgetés hangminősége a belső hangszórón/mikrofonon át és kihangosítva is kifogástalan. A névjegyzéket a legkülönbözőbb forrásokból (Google, Microsoft Office, Bluetooth, .vcf-fájl stb.) gond nélkül szinkronizálhatjuk, az üzenetkezelés hibátlan és gördülékeny a WP kissé szikárnak, sótlannak mondható felülete ellenére is.

Számomra a WP operációs rendszer egyik csalódást okozó része a zenelejátszó volt, és ezen a területen egyelőre nem is történt előrelépés. Mivel ez elég súlyos kijelentés, hiteltelen lennék, ha nem indokolnám meg, így az alábbi bekezdés kicsit tömény lesz, akit nem érdekel, ugorja át nyugodtan.

Nem az alapfunkciókkal vagy az eddig próbált készülékek hangminőségével van bajom, hanem pár olyan szolgáltatással, amely a PDA-kon (emlékszik még valaki erre a rövidítésre?) már tíz évvel ezelőtt is magától értetődő volt. Szeretem, ha a zenelejátszó szoftver beépített lejátszási listába rendezi a legutóbb a készülékre másolt számokat, mert ezeket így nem kell kiválogatni, hanem indulás után azonnal hallgatom őket. A különböző előadókat szerepeltető („various artists”) válogatáslemezek ne kerüljenek annyi külön (egy számot tartalmazó) albumba, ahány előadó szerepel rajtuk, hanem az albumnév alapján legyenek egyszerre lejátszhatók. Elvárom, hogy a lejátszón belülről tudjam szerkeszteni a számok ID3-tagjeit, legyen dalszöveg-megjelenítés és igen, az albumborítót is tudjam változtatni, keresni, cserélni, akár az internetről is. Ha rákeresek egy együttesre/kulcsszóra, legyen mód arra, hogy egy gombnyomással lejátsszam az összes találatot. Legyen intelligens hangszínszabályzó, akár külön a vezetékes és a vezeték nélküli, sőt, a kihangosított üzemmódhoz is. Nos, a WP 8.1 ezeket nem tudja (bár hangszínszabályzó azért van a Lumia 930-ban is, igaz, nem a zenelejátszóban, hanem a rendszerbeállítások között), ezért nem is tudtam megbarátkozni a zenelejátszójával, és ez volt talán az egyik olyan ok, ami miatt a szívem mélyén visszavágytam az Androidba és a Player Pro alkalmazáshoz.

Ettől függetlenül el kell ismernem, hogy a Lumia 930 hangminősége nagyon jó – kihangosítva pedig szerintem az egyik legjobb, amit valaha hallottam. A hátlapon elhelyezett hangszóró hangja tiszta, kellemes tónusú, kiegyensúlyozott és erős is. Még némi basszus is felfedezhető benne, ami ebben a kategóriában általában nem jellemző.

Térjünk át egy derűsebb fejezetre, ra Lumia 930 fotós képességeire. Röviden azt mondanám, hogy a 20 megapixeles, Zeiss-optikás kamera ott van az élvonalban. A vele készített képek nem csak a készülék saját kijelzőjén néznek ki remekül, hanem a számítógép-monitoron is. A beépített képstabilizátor jó szolgálatot tesz, ha már kevesebb a fény – ennek köszönhetően ugyanis alacsonyan tarthatjuk az ISO-értéket, így zajmentesebb képeket készíthetünk, melyek az ennek fejében előálló, hosszabb expozíciós idő miatt mégsem fognak olyan könnyen bemozdulni.

A beállítási lehetőségek – mobiltelefonos viszonylatban – bőségesnek mondhatók, bár egy ilyen, viszonylag széles látószögű optikával (optikai zoom hiányában) a kreativitásunkat leginkább a témaválasztás és a komponálás terén tudjuk majd csillogtatni. A fotós app számos trükköt, effektet és egyéb, utólagos feldolgozással elérhető lehetőséget kínál; ezekkel el lehet játszani egy darabig, de engem kevésbé csigáztak fel. Ráadásul számolnunk kell a parányi lencse viszonylag számottevő hordótorzításával is, így ha közelről akarunk portrét készíteni vele, készüljünk fel arra, hogy a modell arcvonásai a képen nem lesznek olyan megnyerőek, mint az életben:

Arra érdemes figyelni, hogy a főképernyőn alapértelmezett állapotban becsapós módon a Nokia Camera alkalmazás ikonja jelenik meg, a menüben viszont többek között van egy Kamera nevű app is. A Nokia Camerával csak 1920 x 1080 képpont felbontású képeket tudtam készíteni, a beállítások között nem akadtam rá a felbontás növelésének lehetőségére. A Kamera appban viszont igen, itt a 20 MP-es képekkel együtt egy 5 MP-es változat is készül. A 20 MP-es (vagy, 16:9-es képarány esetén 16 MP-es) fájl akkor válik elérhetővé, ha a készüléket számítógéphez csatlakoztatjuk, belső szerkesztéskor az 5 MP-es fájllal dolgozik a szoftver.

A közeli képek nagyon jó részletgazdagságot, vonalélességet és színhűséget mutatnak, igazán le a kalappal a Lumia 930 előtt. Bár a legkisebb tárgytávolság nem különösebben kicsi, vagyis a tárgyakat nem tudjuk egészen közelről lefényképezni, a nagy felbontásnak köszönhetően teljes méretben mégis bámulatos nagyításokat, ha tetszik, makróképességet érhetünk el. Az alábbi két kollázson a teljes, 16 MP-es képből és a belőle kivágott 100%-os részletből látható egy-egy csík mutatóba:

Szerintem az eredmény eléggé meggyőző. Ha le tudunk mondani az optikai zoomról, akkor a Lumia 930 jó fényben simán kiválthat egy olcsóbb – vagy közepesen drága – kompaktot. Az alábbi két képet már csak illusztrációnak szánom itt az oldalon; teljes méretben (néhány további képpel együtt) megtekinthetőek lesznek a Navigyurci Pinterest-oldalán:

Ami az egyéb szoftveres részeket illeti, itt már nem találkoztam akkora előrelépéssel a Lumia 925-höz képest. A WP operációs rendszerre fokozottan igaz, hogy aki egy ilyen telefont látott, az látta az összeset, főleg, ha a Nokia palettájáról származó készülékeket hasonlítunk össze. A Nokia termékfilozófiájának egyik legszimpatikusabb vonása, hogy a szoftverkínálat mostanra nagyon egységessé vált az olcsóbb és a drágább készülékeken (a hiányzó appok utólag letölthetők), így a vásárlók leginkább csak a hardveres képességekben tapasztalnak különbséget közöttük.

 
Navigáció terén a jól bevált és már itt a Navigyurciban is többször, alaposan kivesézett Here Drive+ szoftver áll rendelkezésünkre. Letölthető térképeinek köszönhetően offline, internet-kapcsolat nélkül is működik a világ 95 országában, magabiztosan, stabilan találja és fogja a jelet, igazán nem lehet panasz rá. Akit a működése részletesebben is érdekel, az olvassa el valamelyik erről szóló cikket itt az oldalon.

Minden részletre nem tudtam kitérni ebben az írásban, és elsősorban a Lumia 930 egyedi tulajdonságait, valamint a saját benyomásaimat próbáltam bemutatni. Viszont most is, mint mindig, minden kérdésre örömmel válaszolok, ha tudok.

Ha összegeznem kellene a tapasztalataimat, azt mondanám, hogy a Lumia 930 valóban nagyon ütős készülék lett. Annak, aki mondjuk a Lumia 925-ről szeretne továbblépni, jó választás lehet, hiszen ha anno meg tudta venni a 925-öt, akkor most a 930 sem lesz elérhetetlen. Ha viszont valaki most akarja eldönteni, hogy a 925-öt vagy a 930-at válassza-e, annak azt mondanám, a Lumia 925 jelenleg jobb vétel, és biztosan nagyon elégedett lesz vele. Vegye azt, és várjon a 930 beszerzésével mondjuk egy évet – addigra ennek a hűvösen elegáns modellnek az ára is szelídül majd egy kicsit.

A készüléket a Mammutban lévő Média Markttól kaptuk tesztelésre, ezúton is köszönjük.