Szombaton délután érkeztem meg a benzinkúthoz, ahol meg kellett állnom hétvégére. Innen a svájci határ nincs messze, ahol vámolnom kellett hétfőn reggel. Nagyon jó helyet fogtam ki. Tétován nézegettem a térképet, hogy hol van valami lakott terület…
Töltöttem már itt egy hétvégét, akkor elbringáztam Mulhouseba, és elmentem a strandra. Igaz, mire visszatekertem a kiskerekű brinyómmal, csatakra izzadtam. Most sem láttam jobb elfoglaltságot, ezért vasárnap reggel fel a bringára, irány Mulhouse. A távolság most is annyi, mint akkor. A brinyó is és Én is. Aki esetleg vonattal érkezik, annak az ötödik villamos megálló a pályaudvarról…
Most, néztem a feliratokat is. Az előző alkalommal csak azt néztem, hogy “Centrum”. de észre sem vettem a másik táblát, ami akkoriban is ott lehetett, csak elkerülte a figyelmemet. “Automuseum”.
Tetszett a magamban megfogalmazódott ötlet a meglátogatásával kapcsolatban, és követtem a táblák által jelzett irányt. Rátaláltam a bejáratra. Igaz, hogy ez a szolgálati volt, de nem sokkal messzebb meg lett a főbejárat is, ami előtt óriási parkoló várja (az akár több busszal is érkező) látogatókat. Nem tudom, mennyien szoktak lenni máskor, de most nem voltak sokan, amit nem nagyon bántam.
Amint azt már az előző részben olvashattátok, az első látnivaló, a valamikori hűtősapkákat díszítő figurák kiállítása. Nagyjából 300 db különféle hűtődísz látható.
Ezután lép be a látogató a csarnokba. Itt egy kicsit eláll a lélegzete. Mély levegővétel, és bámulás következik, majd próbálja feldolgozni az ember a látottakat. Nem könnyű.
Igaz, hogy nincs akkorra a kiállítás (úgy érzem), mint a korábban említett, innen nem messze lévő Peugeot Múzeum, de itt is akad látni való bőven. Az itt kiállítottak kocsik nem márkához kötődnek, hanem próbálják összefoglalni az autógyártás egész történetét, bár a végére túlsúlyban lesznek a Bugattik…
Nem is gondoltam arra, hogy az autógyártással együtt alakult ki a kor kedvenc márkáinak gyártása a gyermekek részére, amiben szerintem szerepet játszott az is, hogy kialakítsák a márkahűséget.
A kiállítás egy részében, egy sötét csarnokban olyan érzése lesz az embernek, mintha egy szálloda, vagy étterem garázsában lenne, ahol találkoznak az Al Capone-k, Don Corleone-k és egyéb Keresztapák. Az érzést a halkan szóló korabeli slágerek erősítik.
A kávézóban megpihenhet a nézelődésben elfáradt látogató, és lenézhet a teraszról, az udvarra, ahol 4-5 veterán autóval, mint utas tehetünk egy kört a múzeum területén.
A belépő 13 euro, illetve ebben az évben, 20. évüket betöltőknek, ingyenes a belépés!
További képek a navigyurci.hu facebook oldalán
Jó gurit
sklave
Kapcsolódó cikkek:
https://navigyurci.hu/2011/09/02/ujra-egy-muzeum-vasarnapi-elozetes/
https://navigyurci.hu/2011/07/31/a-concorde-es-a-tu-144-ezt-latnod-kell/
https://navigyurci.hu/2011/07/17/a-peugeot-muzeumban-jartam/
https://navigyurci.hu/2009/07/12/veteran-ikarus-varosnezo-busz-miert-herdaljuk-el-az-ertekeket/
Navigálj Velünk Exluzív! Veterán autók felvonulása Budapesten!
…A két és félszer húsz éveseknek pedig még fizetnek is, ha odamegy :)
Csuda klassz hangulata van ennek a múzeumnak, egészen különleges a sok utcai lámpa alatt sorakozó autó látványa. Köszi, hogy megmutattad őket!
Zsolto! Irigyellek nagyon,autós (buszos)emberként engem is nagyon érdekelnek az ilyen látványosságok.Bár nálunk a rakomány nem igazán tolerálná ha biciklire pattannék múzeumot látogatni.Csak ami útba esik.Ilyen volt Maranelloban a Ferrari múzeum.Na azt is érdemes egyszer megnézni.
http://www.ferrari.com/English/about_ferrari/Ferrari-Museum/Pages/Home-Museo.aspx