Hosszas unszolásomra Barbi elmeséli nekünk, hogy hogyan választotta ki álmai telefonját. Fogadjátok szeretettel! Az első Androidos és egyben első érintőképernyős tapasztalataimat szeretném megosztani Veletek kevésbé műszaki, nem annyira hozzáértő… női szemmel…

Mindig Nokia telefont használtam, gondoltam, márka hű maradok… Ki is néztem magamnak az N8-ast abban az időben, amikor itthon még nem is lehetett kapni. Nagyon vártam, hogy megjelenjen, de amikor először a kezembe vettem, nem győzött meg igazán, ráadásul addigra már jól körbejártam a témát és szomorúan tapasztaltam, hogy a finnek igen csak lemaradtak az érintős piacon. Főleg az oprendszer szempontjából.

Így hát elkezdtem keresgélni, mi az, ami tetszene. Bár már nagyon be voltam sózva, hogy nekem is valami trendi készülékem legyen, mégsem akartam addig beruházni, amíg nem találtam meg az igazit.

Aztán meglett! HTC Desire lett a vágyam. (A desire szó angolul vágyat jelent, nagyon találó szerintem.) Nekem egyből megtetszett, de az év elején még 100 000 Ft fölött volt a készülék ára, így hát ismét várakozó álláspontra helyezkedtem. Közben volt szerencsém Amerikában eltölteni egy kis időt, ahol sikeresen megvásároltam egy 4. generációs iPod Touch készüléket. Ezt a szerkezetet imádtam. Tulajdonképpen mindent tudtam vele csinálni, amit egy érintőképernyős telefonnal, kivéve telefonálni… Amit onnan úgysem akartam, úgyhogy abban a 2 hónapban minden igényemet kielégítette. E-mail, Facebook, Skype, zene, játékok, hírek, fényképező gép. Egy problémám volt vele, hogy csak wifi segítségével volt elérhető a net. Nyilván, mivel nincs benne SIM kártya, vagy hasonló dolgok….

Így hazaérkezvén fájó szívvel megváltam tőle és megvásároltam az első Androidos telefonomat. A választást, mint már említettem, rengeteg kutatómunka előzte meg. Elolvastam egy csomó tesztet, fórumokon, interneten tájékozódtam. Lehet, hogy túl óvatosnak gondoltok emiatt, de nem akartam egy olyan telefonra kiadni esetleg nagyobb összeget, amit aztán pár hét múlva megbánok. Így végül is 2 hónappal ezelőtt megvettem a hőn áhított fehér színű Desire-t, 75 ezer Ft-ért 2 év bolti garanciával.

Tudom, hogy létezik már a Desire S, de az még 20 ezer lett volna, annyit már nem akartam rákölteni. Persze felmerülhet valakiben, hogy miért nem vettem szolgáltatónál olcsóbban. Nos, az egyik, hogy nem olyan sokkal olcsóbb és így nincs hűség nyilatkozat sem. A másik, hogy a közeli jövőben ismét külföldre tervezem tenni a székhelyemet, de most hosszabb időre szeretném. Így a szép és okos telefonomat ott is használhatom majd, ottani szolgáltatók SIM-jével.

Miért éppen HTC Desire? Mondhatnátok, hogy nem éppen egy nőies darab, nekem tetszik. A Desire külseje egyből megfogott. Főleg a fehér színű. Ami kívülről tetszik, az – az, hogy matt és nem fényes, nem egy ujjlenyomat gyűjtő és hogy van 4 db domború gomb rajta. Engem valamiért megnyugtat, hogy nem minden érintésre működik, de azt ne kérdezzétek, hogy miért.

Ráadásul eléggé praktikusak ezek a gombok. Az egyikkel bármikor egyből a főképernyőre ugorhatunk, egy másikkal hívhatjuk elő a menüt, és ha épp egy programon belül vagyunk, akkor az almenüket is. A 3. gomb egy vissza nyíl, a negyedik pedig egy nagyító, amit ha megnyomunk, egyből a GOOGLE kereső sávjába pötyöghetünk. Ja, és persze van a 4 gomb között középen egy ún. optikai hanyattegér. Fogalmam sem volt róla, hogy így hívják ezt az érdekes navigáló gombot, de megnéztem a használati utasítást és megvilágosodtam…

Ami a belsőjét illeti; 1Ghz processzor (ami nagyon jól jön a kedvenc játékaimnál; Bunny Shooter, Alien Invasion) az egyik barátomnak Wildfire S-en 600 Mhz-cel ugyanezek igen csak akadoznak), 576MB RAM (hozzá tenném, hogy a 2006-ban vásárolt laptopomban kevesebb memória van, 137 MB belső memória (ezt viszont kevésnek tartom, mivel minden programot automatikusan a saját memóriába tölt, így mindig át kell pakolásznom az SD kártyára).

Mindemellett gyönyörű a kijelző, 7 db testre szabható képernyő van, ami szerintem bőven elég. Használhatunk élő hátteret, mint pl.: a faágakat lengeti a szél, vagy fodrozódik a víz a lehulló falevelektől, de ezt a megoldást nem ajánlom, mivel igen csak zabálja az akksit.

A készülékhez egyébként kaptam egy gyári fülhallgatót, ami nem túl diszkrét darab, szerintem elég nagy. Nekem speciel kiesik a fülemből. Bár zene hallgatáshoz nem igazán használom, mivel egy 2 évvel ez előtti eset óta nem rádiózom az utcán, de vezetés közben szoktam használni telefonáláshoz (Bár, ha onnan nézzük, mivel nyomja a fülemet, hamarabb befejezem a társalgást, kevesebb lehet a számla.)

Pozitívumként írható viszont a “füles” számlájára, hogy egy sokat futott dízel autóval 150-nel repesztve sem hallja a hívott fél a kellemetlen motorzúgást.

Egyetlen negatívumot szeretnék megemlíteni a Desire kapcsán, az pedig nem kevesebb, mint az akkumulátor. 1400 mAh teljesítmény nekem kevésnek bizonyul, úgyhogy igen csak gondolkozom, hogy beruházok egy 2400-asba, csak hát az még kb. 8 ezer Ft. Így viszont aktív használat mellett minden este tölteni kell. De le tudtam már meríteni 7 óra alatt is…

Legközelebb elmesélem ismerkedésemet az Androiddal…
Ui: A képek éjszaka készültek, és… Legközelebb jobban sikerülnek majd.