Az előző rész az utazás, a megérkezés és az első benyomások megjelenítéséről szólt. A mostaniban pedig Kőszeg régi központját mutatjuk be és a várat — sajnos csak kívülről, mert ottjártunkkor éppen zárva tartott.

A rövidebb-hosszabb séták a Strucc Hoteltől indultak. Bár mindennap szemerkélt/esett az eső, a fotókról így is jól látszik milyen szép az ódon város. A szobánk ablakán kinézve balra a Jézus Szíve templom – “A város plébániatemploma, ma a Fő tér meghatározó épülete. 1892 és 1894 között épült neogótikus stílusban, Ludwig Schöne bécsi építész tervei alapján. Helyén korábban a főtéri Korona szálló állt.” – by Wikipedia), előtte a Szentháromság szobor látható (baloldalon Szent Rókus, jobboldalon Szent Sebestyén, míg a szoborcsoport főalakja az Atyaúristen, ölében a megfeszített Jézussal).

A kapun kilépve és jobbra elindulva a Fő térre jutunk, majd továbbhaladva a Jurisics térre. Ez “a város egykori központja és vásártere volt, ma közigazgatási központ. Egykor itt volt a város plébániatemploma, pellengére, fontosabb üzletei, sőt a kezdetekben még a temető is, de ma is itt van a város kútja. A téren áll a Levéltár, az Arany Egyszarvú Patikamúzeum, a plébánia, a városháza, a Szent Imre-templom és a Szent Jakab-templom” – by Wikipédia.

Gyönyörű ez a tér, mindenképpen érdemes körbejárni — mi többször is megtettük, az épületek többsége felújítva, olyanok mint sok szép ékszerdoboz egymás mellett…

A Hősök kapuja (1880-ig itt állt a Városkapu, és helyette épült az un. Hősök Kapuja).

A Városi kút (műemlék).

Kőszeg híres gyógyszertára, az Apotéka az Arany Egyszarvúhoz. Innen rövid séta után eljutunk a kőszegi várhoz, amely ott jártunkkor felújitás miatt zárva tartott. Érdemes szemügyre venni az útjelző táblákat, amelyek a turistákat útbaigazítják a kicsi város “dzsungelében”. Nagyon tetszett, mert kulturáltan néznek ki, egyértelmű információkat adnak és jól olvashatók.

Sajnos csak kívűlről volt lehetőségünk megcsodálni a vár ódon falait, és be kellett érnünk egy nagy sétával a várfal mellett.

Más szemszögből…

Na, és a várfal…

“Kőszeg várának első említése 802-ből származik: Einhard krónikája említi castellum Guntionis néven. A tatárok elvonulása után kezdődött meg az Alsóvár kiépítése a völgybeli település mellett, ami a középkorban átvette a nehezen megközelíthető Felsővár földesúri birtokközpontjának szerepét.”

Érdekesség: “Legismertebb ostromát az 1532-ben Bécs városa felé vonuló Szulejmán török szultán óriási seregétől szenvedte el, aki ellen Jurisics Miklós várkapitány mintegy ezerfőnyi, kisebb részben katonáiból, de inkább a bemenekült környékbeli jobbágyokból szervezett védősereget. A huszonöt napos viadal során az Oszmán Birodalom hadai minden lehetséges eszközt bevetettek. Végül közös megegyezéssel nyolc toronyra nyolc török zászlót engedtek kitűzni a magyarok, így a szultán számára látszólagos győzelmet jelenthetett neki Ibrahim török nagyvezér, így elvonulhattak Kőszeg falai alól déli irányba…” – by Wikipédia

Nagy kár, hogy nem tudtuk belülről is megcsodálni, pedig a hírek szerint a felújitás nagyon komoly technikai eszközök bevonásával történt, állítólag a felújitás végeztével még klimatizált vitrinek is helyet kaptak az ódon termekben…

A vendéglátásról vegyes benyomásaink támadtak, azonban érdemes megjegyezni azt, hogy a szálló melletti cukrászdában igen kedvesen bántak minden oda betérővel (ráadásul a sütik is finomak voltak), ha arra jártok mindenképpen érdemes belátogatni. A Strucc Hotelt pedig egyedi berendezése miatt ajánlom figyelmetekbe. Valószínüleg a télnek tudható be az, hogy az utcák többnyire üresek voltak; reggel volt némi mozgás, majd napközben és este alig találkoztunk valakivel.

Néhány km erejéig átlátogattunk a szomszédos Ausztriába is, szívtunk egy kis ottani levegőt, élményszámba mentek a jól letakarított főutak, és a nagy tisztaság, még télvíz idején is…

Hazafelé megálltunk pár fotóra a nagycenki kastélynál (Széchenyi kastély), és onnan már tényleg siettünk haza (pedig a múzeumvasutat még szívesen kipróbáltam volna). “A Nagycenki Széchenyi Múzeumvasút egy keskeny nyomtávolságú vasút Magyarország nyugati határán, ami Fertőbozt – a Győr–Sopron-vasútvonal egyik állomását – köti össze a nagycenki Széchenyi-kastéllyal. A pálya hossza 3,6 km, a nyomtávolság 760 mm.” – by Wikipédia

Jó móka volt ez a hosszú hétvége, talán egyszer nyáron is eljutunk a Kőszeg környéki tájakra, hogy megcsodálhassuk a szépségét napsütésben is. Érdekelne a Jurisich vár belülről, és a kisvasutakat is nagyon szeretem, úgyhogy hazafelé megint meg kellene állni Nagycenken is…

Kapcsolódó cikkek:

https://navigyurci.hu/2013/02/14/orszagjaras-koszeg-bevezeto/