Már videóval! Ahogy az előző részben már olvashattátok, egy 1967-es Komár boldog tulajdonosa lettem. Egy-két kör után már biztosan látszott, hogy a 47 év nem múlt el nyomtalanul. Hogy pontosan hol kezdődött a szívás, az már a távoli ködbe vész…

Talán a nem beállítható kuplung volt az első? Kezdjük mondjuk ott. Néhány rövid menet közben eltöltött óra (vagy inkább perc) után hamar kiderült, hogy a kuplungot alig lehet beállítani, mert a kuplung házra csavarozott “fogasléc” és a kuplungkar is eléggé megkopott már. Amennyire lehetett beállítottuk, én pedig elkezdtem beszerezni a javításhoz szükséges hozzávalókat.

Az első egy kuplungbowden volt, de ha már úgyis vásárolni voltam, vettem gázbowdent és fékbowdent is. Persze nem volt az eredeti szürke, csak utángyártott és fekete… Nagyon nem tetszett (nem is raktuk fel, akkor még arra gondoltam, hogy megpróbáljuk a gyári állapotot visszaállítani, de nem sokkal később világossá vált, hogy ez csak álom csupán), de egy későbbi alkalommal belebotlottam egy gyári szürke szettbe.

Hétvégén elkezdtük kicserélni a megvásárolt alkatrészeket, de ez a szerelés elég kalandosra sikeredett. Kezdődött azzal, hogy az első fékbowden rövid volt, így abból az után gyártott került fel. Majd a kuplungbowden…

…és később a gázbowden cseréje következett, ahol is észrevettük, hogy elrepedt a gáz ház (vagy már ilyen is volt — soha nem fog kiderülni).

Ennek örömére itt abba is maradt a szerelés, irány alkatrészt keresni. Mi erre a legjobb terep? Hát persze hogy a Vatera… Amikor elkezdtem keresgélni, akkor éppen egy darab nem volt sehol, illetve amit üzletben lehetett kapni az pedig nem volt jó (kétféle van használatban). Így rengeteg szaladgálás után is gáz ház nélkül álltunk, és dönteni kellett: a másik fajta ház lesz rajta, de persze akkor a kuplung házat is cserélni kell… Na, jó vicc!

Közben, hogy mégis történjen valami, megérkezett Lengyelországból a hátsólámpaburám, így egy izzócserével az is felkerült a helyére. Csini, nem?

Az első próbálkozás egy komplett kormány volt (volt rajta gáz ház és kuplungház is, bár utóbbi nem sokáig tartott), aránylag jó áron, amely alkatrészeivel egészen néhány nappal ezelőttig vidáman gurult a kis Komár, ám az utolsó alkalommal annyira szétkopott minden, hogy a sebességek nem állnak meg a saját helyükön, hanem “átesnek”. Így kell valami végleges megoldás, ami valószínűleg egy új szett lesz, ha megengedik a lehetőségeim. Tehát most pihenőre kényszerült a nagy öreg, és elnézve az egyre esősebb őszi időt, és a pénztárcám állagát, egyre valószínűbb, hogy a következő motorozás majd tavasszal lesz…

De ne szaladjunk ennyire előre, mert közben még volt egy április tréfája is a kis Komárnak, amikor a benzincsapot kinyitva elkezdett dőlni belőle a benzin. A karburátort szétszedve kiderült, hogy az úszó epokittel volt megragasztva, amely eddig bírta a gyűrődést. Irány a Vatera…

Apropó, Vatera – rengeteg jobbnál jobb alkatrész van fent (bár a Komár I.-hez alig), de nagyon kell figyelni. Néhány vásárlás után az ember megtanulja azt, amit az okosok már előre is tudnak: a 40 – 50 éves alkatrész a Vaterán sem lesz fiatalabb, ezért azt nem véletlenül írják oda, hogy fellelt állapotban… Az ott vásárolt használt dolgok, egy hasonló korú és állapotú motorról kerültek le, mitől lennének jobbak? És ha mégis, az csak ideig – óráig tart, mert a kor és a használat ennyit enged…

Az új úszók beszerzése után, még került egy használt karburátor és egy felújító készlet is, amelyek egyvelegéből végül sikerült egy működő karburátort faragnunk. Nem volt egyszerű, de végül sikerült.

Menet közben ezek is kicserélődtek:

– Gyertya (Ugyanaz a gyertya 800 forinttól, közel 2000 forintig is megvásárolható, ezért érdemes előbb körülnézni. Ugyanez vonatkozik a 2T-s olajra is…)
– Benzincsap (Ja persze — ez is elkezdett folyni, már el is felejtettem – majdnem. A Vaterán találtam ilyet, de nem tetszett ahogy az eladó válaszolt, így más megoldást kerestem)
– Ülés (A bolhapiacon találtunk egy Romet ülést egészen jó állapotban — de még kifizethető áron)

Persze figyelembe kell venni azt is, hogy minden nem sikerül (het) elsőre. Ezért már most van néhány Vaterára váró alkatrészem:

– Egy — két utángyártott bowden
– Egy Komár II hátsólámpa búra
– Egy alig hiányos karburátor felújító készlet
– És néhány használt, de még használható apróság amiből már most több van egynél.

Persze mielőtt az ember feltenné őket valahová eladni a maradék alkatrészeket, érdemes jól végiggondolni hogy érdemes-e? Nehogy úgy járjunk, hogy néhány nap — hét vagy hónap múlva pont ezek közül valamelyik hiányzik ahhoz, hogy motorozni tudjunk…

Tehát az eddigi mérleg: rengeteg szerelés, több nap szívás, és néhány kilométer jókedvű motorozás. Most egy kis szünet (a kuplung ház és kar vár megoldásra). Gábor barátommal két különböző úton indultunk el, Ő a régi megreparálásán, én pedig egy újnak a beszerzésén dolgozom. Meglátjuk melyik megoldás fog működni.

Azt szeretem a veterán technikában, hogy 10 perc motorozás a működő Komáron, bőven megéri a több nap szívást (kösz Gábor!)…

Innen folytatjuk!