Navigáció – GPS. Bostonban közlekedik a TomTom egyik saját, 2015-ös évjáratú Ford Escape laborkocsija, melynek tetején egész sor különleges berendezés dolgozik: egy Velodyne Lidar kamera, egy 360 fokos képet rögzítő kamera, két SICK radar és több, nagy pontosságú GPS és GLONASS antenna…

A Velodyne HDL 32E a tőle 70 méteren belül elhelyezkedő tárgyakról másodpercenként 700 000 pontból álló, jellemzően 2 cm-es pontosságú adatfelhőt generál. A holttereket két SICK radar fedi le, látóterének középpontjában az autó hátsó része alatt elterülő útfelület áll. Menet közben egy „katicabogár” kamera hat optikával nyolcméterenként 8 megapixeles, 360 fokos látóterű fotókat készít.

Az autó kerekeihez precíziós távolságmérő berendezést csatlakoztattak, a mozgás irányát és sebességét egy mozgásérzékelő rögzíti.

Mindez az információ a hátsó ülésen elhelyezett adatrögzítő és -feldolgozó szerverbe fut be, melyben két darab, egyenként 3 terabájtos merevlemez dolgozik, az egyik élesben, a másik biztonsági mentés céljából. Az egész felszerelésnek egy speciális generátor adja az áramot.

A TomTom térképrögzítő flottája speciális ütem- és útiterv alapján rója az Egyesült Államok és a többi ország útjait. Első számú ellenségük a hó és az eső, de még a napsütéssel is vigyázniuk kell: napfelkelte és napnyugta környékén sem dolgozhatnak, különben a becsillanások miatt a 360 fokos felvételek használhatatlanok lesznek. Ebből adódóan a térképrögzítést az északi féltekén szinte kizárólag nyáron, a nappali órákban végzik.

A TomTom térképrögzítő részlegét korábban TeleAtlas néven ismerhettük; a New Hampshire-i központban 700 ember dolgozik, további 1500 fő különböző egyéb helyeken végzi a munkáját (nálunk is vannak néhányan) – nem számítva a mintegy 40 országban, külső helyszíneken dolgozó szakembereket.

A TomTom szekere 2008-ban szaladt a legjobban, ám PNA-eladások néhány hónap alatt jelentősen csökkentek – ráadásul a TeleAtlas felvásárlásához kapcsolódó hitel törlesztése is nehezítette a helyzetet. A cégnek sokkal szűkebb lett a mozgástere, mint a nagy vetélytárs Navteqnek, melyet kb. ugyanakkor vásárolt fel a NOKIA (hogy később HERE névre keresztelje át), viszont mivel ez utóbbi cég elsősorban mobiltelefonokra fejlesztett, nem kellett a PNA-eladások miatt aggódnia.

A TeleAtlas megvásárlásakor már megszületett az ötlet, hogy a navigációs készülékektől származó adatokkal javítsák a térképek pontosságát. Így jött létre a MapShare rendszer, melynek keretében a felhasználók is beleszólhattak a térkép-adatbázisba, méghozzá közvetlenül a PNA-készülékükről, és a többi autós letölthette ezeket a pontosított térképeket. 2008 júliusában már nyolcmillió TomTom-felhasználó vett részt a MapShare programban, és az általuk bejelentett adatok közül hárommillió módosítás be is került az adatbázisba. A hivatalos és a felhasználóktól származó térképjavítás egyensúlya kb. négy év alatt alakult ki.

A MapShare valójában két részből áll: a felhasználók által végzett aktív térképjavításokból, valamint az önkéntes alapon szolgáltatott, névtelen felhasználói GPS-nyomvonalakból, melyeket a PNA-készülékek továbbítanak a TomTom központjába. A TomTom mostanában napi 5 millió új GPS-nyomvonalat rögzít, elemez és épít be a térkép-adatbázisba. Az adatok elemzéséhez, szűréséhez kapcsolódóan a cég több szabadalmat is bejegyeztetett.

Azonban a TomTom már 2009-ben felismerte, hogy hiába gyűjti az adatokat, ha a frissítések csak nagyon lassan, legjobb esetben is csak negyedévente jutnak vissza a felhasználókhoz. Ez jól látszott abból is, hogy a Mapshare-javítások 40%-a már benne volt a központi adatbázisban, de a bejelentő a saját készülékén még mindig egy régebbi verziót használt. Ekkor kezdték kidolgozni a „tranzakciós térképadatbázist”, melynél a cél az volt, hogy negyedévente egy frissítés helyett akár napi egymillió frissítés is készülhessen. A részletek titkosak, de két éven át ötszáz mérnök és fejlesztő dolgozott a megoldáson.

Egy-egy térképmódosítás hitelesítésének és véglegesítésének több mint négyezer szabálya van – ezeket kell valós időben, villámgyorsan lefuttatni, hogy a módosítások egyenként, szinte azonnal eljuthassanak a felhasználókhoz. A projekt utolsó simításaira 2015 elején került sor, ekkorra lehetővé vált az is, hogy a felhasználók saját, egyedi tartalmat is hozzáadjanak egy plusz térképréteghez, melynek a mester-adatbázissal való kompatibilitását szintén meg kellett oldani.

2015 közepére a TomTom által lefedett országok nagy része átkerült az új adatbázisba. A rendszer 2000 szervert használ a webes szolgáltatásokhoz, maga az adatbázis pedig 50 szerveren szétosztva helyezkedik el. Másodpercenként 12 tranzakció zajlik, tranzakciónként átlagosan 20 térképmódosítással.

A fentieken kívül a TomTom jelentős összeget fektetett a térképkészítés automatizálásába is. Ennek lényege a meglévő képi adatok alapján végzett automatikus környezet- és tárgyfelismerés (pl. járdaszigetek, zebrák, kereszteződések). Ehhez komoly algoritmusokat is ki kellett fejleszteni. Jelenleg a térképmódosítások 50 százaléka teljesen automatikusan zajlik, de a cég az arány további növelésén dolgozik. E tekintetben a TomTom sokkal hatékonyabb, mint a HERE – euro/km alapon számítva a költségek a HERE költségeinek kb. egyharmadát teszik ki. A verseny távoli célját egyébként a valós időben, teljesen automatikusan készülő térképfrissítések megvalósítása alkotja.

Mióta a HERE egy német autógyártói konzorcium tulajdonába került, a TomTom minden korábbinál nagyobb konkurenciával áll szemben, mely Európában és Észak-Amerikában az autókba épített navigációs térképpiac 80 százalékát uralja. A verseny korábban a minél gyorsabb és pontosabb adatfeldolgozásról szólt, ma a hangsúly a felhasználóknak történő adatszolgáltatás gyorsaságán és naprakészségén van.

Forrás: www.gpsbusinessnews.com
Fordítás: Zsolto