Quasimodo és a navigáció II.

Természetesen, a gondolataimat már régen összeszedtem, hiszen az eset nem most történt. Elég sokat törtem rajta a fejem hogy mi, és hogyan történhetett, vagy hogy-hogyan került a 0 kilométerkő a Notre-Dame elé. Megosztom veletek, hogy mire jutottam…

Akár így is történhetett, és lehet, hogy egyszer felbukkannak adatok, tények Victor Hugo eddig nem ismert kézirataiban, amit valahol-valaki, egy padlás, vagy pince mélyén egy poros faládában talál. És akkor lesz nagy szenzáció. Persze nem a navigyurci.hu olvasóinak. Ők majd legyintenek –Sklave ezt már rég tudta- mondják majd. De lehet hogy nem mondják, és még csak nem is legyintenek…

Lássuk röviden a tényeket, szereplőket. Előre szeretném figyelmeztetni a fiatalabb olvasókat, hogy a leírtakat ne használják fel dolgozatíráshoz, mert úgy gondolom, nem minden tanár értékelné görbülő számmal (Görbülő szájjal a sírástól, esetleg).

Most, veszem a bátorságot, és röviden összefoglalom a történet lényegét, legalábbis aminek ismeretéhez a továbbiakban szükségünk lesz. Szinte biztos, hogy sokan nem tegnap olvastátok. (Notre Came-i toronyőr, by sklave)

Az események egy fiatal leány (igen, keresd a nőt!) körül forognak, akinek neve Esmeralda (16). Foglalkozására nézve szabadúszó utcai zenész. Társa egy kecske, akivel az éneklés szüneteiben különböző attrakciókat mutatnak be. Családi állapota a történet elején hajadon, de nem sokkal a kezdetek után ideiglenes házasságra lép egy Gringoire (23) nevű filozófussal, megmentve ezzel nevezett életét, amit a korabeli Párizs halmozottan hátrányos helyzetűek csoportja akart elvenni lélegzetének beszorításával, és akikkel akkoriban, nevezett hajadon élt. Ehhez, egy már letűnt kézműves szakma (kötélverő) készítményét vették volna igénybe.

Származására nézve (Ezt, akkor a nagy író szabadon leírhatta), a kor hulladék újrahasznosításával, és madártollak ágyneműbe építésével foglalkozók csoportjához tartozónak vélték, akik mindenhol csak ideiglenesen tartózkodnak ( Utódaik, ma is megtalálhatóak Franciaország bármely pontján). A történet legvégén kiderül, hogy bár nevezettek nevelték fel, de nem tartozott közéjük, hiszen azok, a leány anyja tudta nélkül fogadták örökbe. Cserében ott hagyva egy sokkal nagyobb fiúgyermeket.

A fiút nem akarta felnevelni a leány anyja, aki majdnem beleőrült gyermeke elvesztésébe, és el is tűnik a történetben, valahol a Párizs felé vezető úton, hiszen a leány Reims városában látta meg a napvilágot, és onnan vették magukhoz a már említett csoport tagjai. Az útszél egyik bokrán találják meg az anya kedvenc nyakláncát, ebből következtetnek annak halálára. Ezért nem keresik tovább.

A fiúgyermeket a reimsi katedrális főnöke felküldte Párizsba, remélve, hogy valaki örökbe fogadja, mert Reims városában nem találtak olyat, aki hányinger nélkül rá tudott nézni, nem hogy örökbe fogadni…

Igen. Ő volt Quasimodo (20) akire sajnos a sors azzal mért csapást, hogy a rondasága mellé még a testét is aszimmetrikussá tette, púpot téve annak egyik lapockájára. Így, az aszimmetria széltében-hosszában fennállt, ami talán a végzetét is okozta szerencsétlennek. Foglakozása harangozó volt, mivel ott egyedül lehetett. A melót nevelőapja intézte, aki rondasága ellenére megszánta a szerencsétlent, és négyéves korában magához vette.

A nevelőapa Claude Frollo (35) aki egyházi vezető volt, így tudta beprotezsálni nevelt gyermekét a Notre-Dame-ba mindenféle pályáztatás nélkül, lehetőséget adva a felnövő gyermeknek, hogy beilleszkedjen a társadalomba.

Sajnos az akkori babonák miatt, miszerint Quasimodo az ördög gyermeke, nem tudott szocializálódni, ezért magányosan élte a harangozók egyhangú életét. A nevelőapa foglalkozásához szorosan hozzátartozott a cölibátus, amit nem bánt addig, amíg nem látta meg a fiatal leányt, aki rendszeresen fellépett Párizs egyik főterén. Szépsége elbűvölte a férfit, aki mindenféleképpen szerette volna magáévá tenni a leányt (aki éppen abban a korban volt, hogy a kapcsolat nem bélyegezte volna sem pedofilnak, sem liliomtiprónak, ezzel elkerülhette a sajtóbotrányt, és a magyarázkodást Rómának).

Ennek tudatában merészebb gondolatai is lehettek. Ezen gondolatok kifejlődését, viszont bigott vallásossága, az ördög kísérletének tudta be. Egyszóval kezdett mentálisan tönkremenni ebben a plátói szerelemben. Ez odáig vezetett, hogy egyszer, nevelt fiával megpróbálta elrabolni a fiatal leányt, azzal a szándékkal, hogy korlátozza annak személyes szabadságát.

A rablást azonban megakadályozták. Az egyik Gringoire volt a filozófus, aki követte a leányt, azt remélve, hogy talál valami szállást, hiszen mint értelmiségi (és még mint filozófus is), csak valami közalkalmazotti állásban reménykedhetett, hiszen abban a korban sem tudta hasznosítani a magánszféra a hasonló diplomával rendelkező embereket.

Gringoire-nak nem volt sehol spanja ezért szabadúszó volt. Közelebbről munkanélküli. Kaja, szállás nélkül. A rablók szerencsétlenségére, a leányt követő Gringoire kiabálni kezdett a gaztett láttán, és az akkori közbiztonság állapotához viszonyítva, semmi perc alatt ott termett az éjjeli őrjárat (vagy polgárőrség?), élükön a fiatal Phoebus (20-25) kapitánnyal, aki rögtön őrizetbe vette emberrablási kísérlet alapos gyanújával a harangozót.

És ő, a történetünk negyedik fontos szereplője. A délceg kapitány amilyenről Esmeralda mindig álmodott, és aki tudtán kívül keveredett a 0 kilométerkő általam elképzelt történetébe, ha csak mellékszereplőkén is.

Nem mellesleg vesztét okozva Esmeraldanak, és Claude Frollo-nak is. A kecskének nem. Családi állapota nőtlen, foglakozása, mint azt a kedves olvasó kitalálhatta biztonsági őr. Ezt a bonyolult rendszert az író részletesen leírja, de nekünk, ennek ismeretére nincs szükségünk.

Tehát, Frollo úgy keverte a kártyákat, hogy összehozza a két fiatalt (Nem a filozófust és a kapitányt!), hogy bizonyosságot szerezzen Esmeralda érinthetetlenségéről. és megnyugtassa magát, nem kaphatja meg akárki a fiatal leányt. A számításba hiba csúszott, hiszen a leány fülig szerelmes lett a kapitányba, aki tapasztalt volt ezen a téren, hiszen számos alkalmi kapcsolat állt már mögötte, előtte… és rögtön észrevette a lány vonzódását.

Nem értette félre a jeleket. Tetszett neki a leány, és nem arra gondolt, hogy integrálódni akar, bár kimondva-kimondatlanul ez is megfordult a fiatal lány fejében…

Így hát adva van a négy fontos szereplő, bár Gringoire a filozófus a későbbiekben nem játszik fontos szerepet, hiszen egész jól beilleszkedik abba a közösségbe, ami korábban életét vette volna. Esmeralda hallani sem akar a házassággal járó kötelezettségről, ezért a filozófus jó kapcsolatot épít ki a kecskével.

Folytköv.

Jó gurit
Sklave

Kapcsolódó cikkek:

Quasimodo és a navigáció, Quasimodo és a navigáció II., Quasimodo és a navigáció III. Befejező rész.

A képeket a kultur-rottenburg.de, jkmanchester.blogspot.com és a media.nrj.fr oldalaktól kölcsönöztem. Köszönöm

2 hozzászólás
  1. avatar
    2011. január 7. Válasz
    Zsolto

    Hát, ha ebből a műfajból írnál még párat, könyvbe szerkesztve nagy siker lehetne: alternatív irodalomóra Sklavéval :)
    Remek volt, gratulálok, várom a folytatást!

    (Visszafelé haladok a Navigyurcin az elmaradásom ledolgozásaképpen, eddig nem láttam a folytatást, viszont ez már a második része valaminek, amit még nem olvastam… Sorra kerül az is hamarosan, és akkor (talán) kiderül, hogy kerül kapcsolatba Quasimodo — nem a kecskével, hanem a navigációval :))

  2. avatar
    2011. január 7. Válasz

    @Zsolto
    Köszi. Most elárulok valamit. Egyszer tanácsot adtam egy bemutató órához, majd később egy vizsgatanítás következett. Téma. Rómeó és Júlia. :) Ja! A folytatás… igen.

Szólj hozzá te is a cikkhez!

A hozzászóláshoz jelentkezz be. Nem vagy még tag? Regisztrálj!


A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás