Már hónapok óta a tavaszra várok. Várom, hogy süssön a nap, hogy zöldüljön a fű, és hogy megjelenjenek az első hóvirágok. Persze egy kis meleg is jó lenne már, igazán sutba dobnám már a kabátot, na meg a pulóvereket is…

A napokban ötleteket keresve böngésztem a neten, így találtam rá egy tavaly márciusi cikkre, miszerint az Alcsúti Arborétumban ilyenkor már virágzik a hóvirág…

És nem csak hogy virágzik, de hóvirág mezőket láthatunk. Persze ez felcsigázta a kíváncsiságomat, ezért hétvégén beültünk az autóba, és meglátogattuk az arborétumot. Az oda vezető út megtalálásához, az éppen nálunk vendégeskedő Becker Transit 50 segítségét vettük igénybe.

Tényleg szuper volt. Szépen rendben tartott, és forgáccsal felszórt utak, körbe kerített, még bimbózó hóvirágtelepek, és rengeteg hóvirág… Tudtátok, hogy ebben az arborétumban, 7 hóvirágfaj, 24 fajtája tekinthető meg? Vagy hogy itt látható a Krími, a Levantei, a Kikeleti, vagy a Bizánci hóvirág is?

Egy biztos, már az oda vezető út is elvarázsol. Olyan mintha meseországban járnánk. Ez a fasor, még most, sokadszorra is megállásra-kiszállásra és fotózásra késztet…

Apropó, aki most veszi arra az irányt, az tudjon róla, hogy a főbejáratot áthelyezték, a régi főbejárattól 150-200 méterre készítettek egy újat. Egy aranyos kis faházban van a jegypénztár, kedves emberek, körülötte sok virág.

Elindulva a hóvirágmező felé, kis patak, keskeny hidak, és rengeteg bámészkodó. Többségük hozzáértő, erdőjáró, még profi fotóst is láttunk hason fekve, hatalmas teleobjektívvel megcélozva a gyönyörű virágokat.

A képek alapján könnyű elképzelni, milyen szép lehet ez a hatalmas kert, néhány héttel, hónappal később, amikor már zöldellnek a fák, nyílnak a virágok… Nem szabad elkerülni a József nádor nevéhez kötődő, 1820-ban alapított angolparkban megbúvó kastélyt sem. Azaz, ez jobbára már csak egy fal és a valamikori bejárat. Gyönyörű lehetett fénykorában…

Az ablakon átnézve, jól látszik a mögötte megbúvó erdő. És, hogy mennyire az elején járunk még a tavasznak, jól mutatja a befagyott tó, amelynek jegén a rengeteg kő és faág mind azt mutatja, mekkora meglepetést okozott az erre kirándulók többségének, hogy még jeget lát itt.

Nem messze innen, találkoztam életem első, esernyőnyi méretű fagombájával is, impozáns látvány volt, és persze a hatalmas évszázados fák…

Kifelé jövet, még készítettem nektek egy fotót, a fák között átszűrődő, hamisítatlan tavaszi napsütésről, és az utunkba tévedt Medveház is.

Nagyon kellemes délelőtt volt, órákat lehet sétával, nézelődéssel, és elmélkedéssel (a világ dolgairól) eltölteni itt. Hoztam egy képet a szerzőről is, amikor még nem látszott rajta a kellemes séta utáni fáradtság, amikor is rogyadozó térdekkel bandukolt kifelé a kapun…

Hopp, persze. Hóvirágok, hoztam róluk is néhány fotót… Ilyen volt:

És ilyen lett:

Amennyiben lehetőségetek van rá, nézzétek mg Ti is (Budapesttől nagyjából 30 km). Kellemes kikapcsolódás, hasznos időtöltés. Csend, séta, feltöltődés…

Aki kíváncsi lett az Alcsúti Arborétumra, és több hasznos információt szeretne gyűjteni, a honlapjukat itt találja. Jó szórakozást!