Ahogy azt az előző írásban olvashattátok, nem kevés macera árán sikerült egy működő Komárt összehozni.
Annyira jó lett, hogy gyorsan tönkre kellett tennem. És ehhez nem kellett más mint egy félreértett? információ…

Hogyan lehet tönkretenni egy működő technikát? Ó – többféleképpen… Hogy csak néhány lehetőséget megosszak veletek (tulajdonképpen kár is tovább fokozni a feszültséget), elég találni egy információt valahol, ami vagy nem jó, vagy csak simán nem releváns – és azt ügyesen alkalmazni. Bár egyre több dolgot kicserélek, beállítok – de alapvetően ez még mindig nagyon kevés. A forgatókönyv: én “megjavítom”, Gábor barátom pedig kijavítja (na jó, már nem mindig ez). Az olaj és gyertyacsere ezen kevesek egyike.

Ott fejeztük be, hogy a karburátor “lego” összerakása után volt egy működő motorunk (jó itt – ott szív egy kis “fals” levegőt, de nem vészes). Max. egy picit nehezebben indul. Mígnem – úgy gondolta Őkelme hogy sehogy… Na ezzel elbogarásztunk egy keveset. Gyertyacsere, karburátor legó újból, légszűrő – tisztás – benzincsap tisztítás és csere – kompresszió mérés, majd ezek változatos cseréje napokig – egészen addig amíg bármelyik már becsukott szemmel is ment…

De a Komár nem indult. Nagyjából egy héten át… Mindent szétszedtünk amit szét lehetett, de semmi sem segített. Már arra gondoltunk, hogy valahol végzetes hibát vétettünk míg Gábor-nak eszébe jutott hogy eresszük le a benzint, keverjünk egy új keveréket és próbáljuk meg újból… Szegény elgyötört motornak csak ennyi kellett, rövid rábeszélés után vígan pöfögött.

Összegezzük: bowdenek kicserélve, kuplung beállítva, új benzincsap, világít, megáll. Egyszóval használatra kész. Gondoltam, kicserélem az olajat és utána egy darabig nem lesz vele baj. Na, ezt nem kellett volna. Persze előbb utánanéztem az interneten, bár ne tettem volna (a talált majdnem halálos információ). “Motorolajnál érdemes átlagos motorolajat használni, én 15W40 olajat használok és tökéletesen megfelel a Komarnak és a Rometnek”

Persze nekem fel sem tűnt, hogy – hogyan kerül a motorolaj a váltóba, főleg hogy az oda túl “lágy” 15 – W40-es olaj hogyan kerül szóba. Kis járatás, melegedés után – régi olaj le, és a jó kis 15-w40 motorolaj be. Azt nem akarom még egyszer hallani, amilyen hangokat adott ki. Szerencsére nem hallgattam sokáig… Miután az egyik simmering amúgy is hagyott el némi olajat, arra gondoltam hogy a két hibát együtt javítjuk hamarosan.

Ám úgy alakult, hogy Gábor barátom-ra ráborult az év végi rengeteg munka, így a kis Komár félig szétszedve bekerült egy garázsba. Volt is nagy elkeseredés. Míg nem egy másik kedves barátomnál jártam Karácsony napján, akinél szóba került a szerencsétlen “akció”.

Elmondta, hogy a “békebeli” golyóscsapágyat nem olyan könnyű tönkretenni, cseréljem le az olajat normális váltóolajra, és szerinte jó lesz. És tényleg! A csúnya morgó hang csendesedett, és mára már alig van valami fura hangja. Így télen is vígan pöfög a kis Komár…

Persze mostanra már minden megvan ahhoz, hogy az összes simmeringet, csapágyat és tőmítést ki tudjuk cserélni, de ezt már biztosan tavasz előtt nem fogjuk megtenni. Addig pedig még sok kellemes (téli) kilométert tervezek megtenni az 1967-es Komár nyergében…

Videó:

Mióta nem írtam az öreg motorról, került hozzá néhány alkatrész:

– Baloldali markolat (új)
– Kuplungház (új)
– Eredetei szerszámostasi (ütött – kopott, de eredeti, bár valami okos lekente szürkére olajfestékkel)
– Egy retró duda
– Két tükör (bolhapiac)

Utóbbiak már nagyon várják a tavaszt, hogy felkerülhessenek a motorra.
Folytatjuk.