Egyszer minden jónak vége szakad, így volt ez a velencei utazással is. Már csak egy rövid beszámolóra van anyag (hacsak a kimaradt nagyjából ezer képet nem számolom), ez pedig Hochosterwitz várát mutatja be…

Elöljáróban annyit, hogy nagyon magasan van, a szóbeszéd szerint bevehetetlen, és már messziről is “gyönyörű”… Először pár szóban a Wikipédia segítségével bemutatnám a várat: “A hochosterwitzi várkastély, amely nevét a szlovén Ostrovica azaz éles szóból kapta, Ausztriában, a mai Sankt Georgen am Längsee község területén található, Karintia egyik jelképe.

Jellegzetesek és műszaki szempontból érdekesek a várba vezető sziklába vájt, kanyargós út erődítései a 14 nagyméretű kapuépülettel. Az út közepesen emelkedve mély szakadékokon ível át, esetenként kifaragott sziklafalak mellett halad vagy térré szélesedik ki, mígnem eléri a vár főépületét. A Narrensteig azaz bolondösvény az éles, sziklás nyugati részen halad, kikerülve a főút kapuit. Ennek a bejáratnak a lezárása miatt az alsó részen keresztbe egy falat építettek, néhány toldaléképülettel, amelyek nem maradtak fenn.

A vár véderejét a bejáratokat védő kapuk határozták meg. Az ügyes elhelyezés miatt a vár bevehetetlen volt, mert a támadónak egyesével kellett volna bevennie a kapukat, miközben minden oldalról támadásnak volt kitéve.”

Jó leírás, és életben is így néz ki. A turistának elrettentő már rágondolni is, hogy oda fel kell menni (bár gondolom, régen a harcosok edzettek voltak, és sörhasuk sem volt), másrészt a saccra 5-7%-os emelkedőn közlekedni sem egyszerű, és akkor még ott voltak nekik a kapuk is. Egyszóval az én olvasatomban ez tényleg bevehetetlennek tűnik… Azaz mikor utoljára hadvezér voltam, nem itt kezdtem a győzelmi sorozatomat…

Egyszóval, amikor meglátod az emelkedőt, a rengeteg kaput, és a várat odafent a semmi közepén, az első gondolatod a “térdre, imához” lesz… Persze lehetett volna felvonóval is menni, de az olyan “snassz”…

Más szóval, természetesen gyalog mentünk, az út eleje még sétagalopp volt. Gyönyörű, nem?

Innen kezdve egyre emelkedett az út, ráadásul a csoport sem ment lassan, így a fotózás miatt állandó rohanásban voltam. Mondjuk rámfért egy kis mozgás… A kapuk érdekesek, és kikerülhetetlenek voltak:

Erről a képről a Monte Carlo Rally jutott eszembe: balra szikla, jobbról szakadék… Persze a látvány, lenézve az egyre magasabban lévő kapuk mellől, gyönyörű volt:

Minden rendezett, olyan mint egy festmény, nem? Tovább haladva felfelé, az egyre meredekebb ösvényen találkoztunk egy famegmunkáló mesterrel (gyönyörű sétabotokat készített):

később egy gondosan ápolt kiskerttel (Burggarten):

A következő táblán pedig a vár kezelője elmondja a virágot szerető közönségnek, hogy az itt és a vár körül virító többi virágot sok pénzért, sok ember örömére ültették, és kéri őket, hogy se tudatlanságból, se rosszindulatból ne tegyenek kárt bennük (by Zsolto).

de legfelül még egy múzeummal, és egy sörözővel is…:

Lássuk a 14 kaput, amelyen keresztül nekünk megközelíthető volt a vár, ám régen a betolakodóknak nem:

– Fähnrichtor (Zászlóskapu), 1575
– Wächtertor (Őrök kapuja), 1577

– Nautor (Gályakapu), 1578
– Engelstor (Angyalkapu), 1577
– Löwentor (Oroszlánkapu), 1577
– Manntor (Férifkapu), 1578

– Khevenhüllertor (Khevenhüller-kapu), 1582
– Landschaftstor (Kilátókapu), 1570
– Reisertor (Utazók kapuja)
– Waffentor (Fegyverkapu)

– Mauertor (Kőműveskapu), 1575
– Brückentor (Hídkapu)
– Kirchentor (Templomkapu), 1579

– Kulmertor (Kulmer-kapu), 1575

Remélem, a képek visszaadják azt a hangulatot, amelyet az ősi vár áraszt. Egyben arra is választ adnak, hogy miből “marad ki” a “túripista”, hogyha a könnyebb végén fogja meg a dolgot, és felvonóval érkezik meg a várba…

A fáradt utazókat egy múzeum és egy söröző várja fent a várban, mi az előbbi megtekintését tűztük ki célul. Természetesen fotózni itt sem volt szabad, de azért nem bírtam ki, hogy a páncélteremben ne lőjek egy képet a két méter húsz centi magas (!!!) várkapitány és embereinek páncéljairól (a sorban az utolsó páncél volt az övé).

Ezzel utunk végére értünk, már csak egy kemény leereszkedés a hegyről (lefelé csak lépésben, talán nehezebb és fárasztóbb mint felfelé). Még egy rövid pillantás felfelé a hatalmas várra…

…azután irány hazafelé…

Kapcsolódó cikkek:

https://navigyurci.hu/2012/09/16/szabadlabon-velenceben-aquileia/
https://navigyurci.hu/2012/09/21/szabadlabon-velenceben-masodik-resz-velence/
https://navigyurci.hu/2012/09/30/szabadlabon-velenceben-harmadik-resz-meg-mindig-velence/
https://navigyurci.hu/2012/10/14/szabadlabon-velenceben-befejezes-az-utolso-nap/