Néhány napja betöltöttem a félszázadik évemet, és ennek örömére a családomtól egy velencei utazást kaptam. A négynapos társasutazás keretében alkalmam volt megnézni Velence műemlékeit, és bejárni a város szinte minden zegét-zugát.

Utóbbi azért sikerült, mert a kedvesemmel (a feleségem) “kivettünk” egy nap szabadságot, amikor nem a csoporttal töltöttük a napot, hanem a saját utunkat jártuk. Hogy, milyen egy társasutazás? Elsősorban fárasztó. Hogy, mennyire? Nagyon… A kiutazás összesen, nagyjából 12 órát vett igénybe (ezt nem részletezném, hosszú és fárasztó volt), igaz néhányszor megálltunk közben, az első jelentősebb megálló Aquileia, az egyik legszebb olaszországi romváros volt.

“Aquileiát Kr. e. 181-ben alapították a rómaiak, a birodalom északkeleti határán, a Natissa folyó partján. Megfordult a városban Cicero, Augustus császár is, Tiberius császár szülőhelye volt az egyre bővülő város. A Római Birodalom idején a város fontos közlekedési csomópont volt, az egyik legfontosabb útvonal a Via Iulia Augusta volt, mely észak felé a Dunához vezetett, Virunum (Klagenfurt), Laurienum (Lorch). Jelentős útvonal volt Pannonia felé is, Aemona, Sirmium városok érintésével és az Adriai-tengerparton, Tergeste és Siscia városokon végigfutó út is innen indult.”

“452-ben a hunok elpusztították a virágzó várost, s ezt követően megtört a fejlődése. A lakosok a közeli lagunákban telepedtek le, s erre az időre datálható Velence születése is.[1] A longobárdok inváziója során 568-ban és 590-ben is újból a háborús pusztítás áldozatat lett, a patriarchátus székhelye is Gradoba került. 606-ban a várost közigazgatásilag két részre vágták, az egyik része a longobárdok uralma alá került, a másik része a Ravennai exarchátus uralma alá tartozott, később Velencéhez került.” Forrás: Wikipédia

“A város egyik nevezetessége a Basilica di Santa Maria Assunta, amelyet Teodorus püspök építtetett, és 1031-ben szentelte fel Poppone patriarka, aki a 73 méter magas harangtornyot is építette.” Forrás: nagyutazás.hu

Valóban gyönyörű ez a Bazilika, kívül-belül egyaránt. Azt hiszem a gyönyörű, valóban jó szó rá, ráadásul nagyrészt épen maradt, gyönyörűen ápolják a környezetét, még úgy is, hogy a bazilika és a mellette lévő ókori romok megtekintése is díjmentes.

Az oltár és a mögötte látható falfestmény.

Gyönyörű faragott oszlopok.

A 760 m2-es ókeresztény mozaikpadló (UNESCO Világörökség). A szélein vastag, üveg – járólapok alatt járható.

Az orgona.

A környezet is gyönyörű, kis kávézók, és ápolt házacskák. Innen tovább sétálva az ókori város romjait találjuk, amelyek feltárása még most is folyik.

Milyen szép lehetett ez a virágzó város, amely történelmének a mi történelmünk is jelentős része, hiszen (ahogy már olvashattuk) a várost még Attila, a hunok királya rombolta le… A rövid, másfél órás pihenő után tovább indultunk, a Velencétől csak néhány kilométerre lévő szállásunk felé. És másnap irány Velence…

Folytatjuk…

Kapcsolódó cikkek:

https://navigyurci.hu/2012/09/21/szabadlabon-velenceben-masodik-resz-velence/
https://navigyurci.hu/2012/09/30/szabadlabon-velenceben-harmadik-resz-meg-mindig-velence/
https://navigyurci.hu/2012/10/14/szabadlabon-velenceben-befejezes-az-utolso-nap/
https://navigyurci.hu/2012/10/21/szabadlabon-velenceben-uton-hazafele-hochosterwitz-vara/