Lassan egy éve családtag az öreg Komár. Amikor vettem (igaz potom pénzért), még nem látszott, de a későbbiekben kiderült, hogy bár működött a technika, és ki is lehetett próbálni – de amúgy egy ép része nincsen…
Nehéz ezt megfogalmazni egy közel ötven!! éves motor esetében, de az epokittel megragasztott úszónál, és a nyolcvannyolcasban futó kerekeknél mindenképpen többet várna az ember. Magam sem hiszem el, de mostanra eljutott a motor egy használható állapotba. Hogy ez mit takar? Akkor indul el, amikor én akarom, akkor áll meg amikor én akarom, világít, sebességet vált, fékez…
Hogy ez nem volt zökkenőmentes, az abból is jól látszik, hogy (pl.) az Októberben vásárolt “jó minőségű” vadonatúj benzincsap mostanra megint elkezdett folyni, így ismét cserére szorult. Persze ezek csak apróságok a “nagy mű” elkészülése közben. Apropó elkészülés???? A kerekek még mindig centírozásra várnak, és némi olajfolyás is mutatkozik a blokknál.
Nem tűnik nagy dolognak, meg amúgy is közel ötven éves – de engem zavar. A lánchoz folyik az olaj, ami azután szétveri egészen a hátsó kerékig. Elég csúnyán néz ki. A szimmering már megvan, csak ki kellene cserélni. Na, elég a panaszkodásból, lássuk mi az ami örömre ad okot?
Talán az, hogy eggyel több öreg jármű került jó gazdához, hogy alkalomadtán rója az utakat, és nem egy vastelep elhagyott sarkában eszi a rozsda? Vagy az, hogy bár nem gyári állapotú, de öröm ránézni? Esetleg az, hogy bár közel annyi idős mint én, de még megy? Ki tudja?
Lássunk néhány változást, az “eredeti” állapothoz képest:
– Felújított karburátor (legalább négy darabból összerakva)
– Rendezett kábelköteg
– Sárvédő “gumi”
Sokáig gondolkoztam rajta, hogy milyen szép lenne teljesen felújítva, gyári állapotban, de úgy döntöttem hogy inkább így marad. Az első szempont természetesen a pénz volt, rendesen megcsinálni százezertől felfelé, amúgy meg minek elkezdeni? A másik pedig, hogy egyénisége van. Amilyen szedett-vedett módon volt összerakva, annyira barátságos ez a pasztell zöld és piros szín. Már amikor először megláttam megtetszett, és még mindig örömmel nézek rá. Akkor meg minek?
Új videó:
Nagyon klassz :) Egy ilyen darab nem csak azzal ad örömöt, ha viszi az embert, hanem a bütykölés, a fejtörés, a beszerzés, a nézegetése, a simogatása, a matatása is mind-mind jó elfoglaltság. Asszem, ezt nevezik hobbynak :)
:) Köszi, tényleg imádom “noszogatni”.